Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

A kiadott parancs szerint a felvonuláshoz a gyülekezés a Marx Lenin Otthon előtt történt, ahonnét sok hű-hó után elindult a szomorú menet, amelynek élén a cigányzenekar a proletár-indulót játszotta. A cigányok után sorrendben a szakszervezetek következtek, majd lehajtott fővel — sirí csendben — azok ballagtak, akik csak a kényszernek engedve vettek részt a lelkiviláguktól teljesen idegen tüntetésben. A Marx Lenin Ottbontó! kiindulva, a kaszinó bazár előtt vonul a kirendelt tömeg, a szótlanul ballagó tisztviselők hátul foglaltak helyet. Igy ért az oszlop a vásártérre, ahol a felállított diadalkapu alatt kellett elvonulni. A szakszervezetek a sátrak körül gyülekeztek, a többiek pedig — különösen a tisztviselők — szótlanul elszéledtek. Megjegyzendő, hogy a minden oldalról végrehajtott „szimatolás" ellenére is a „bizalom" nem volt nagy. Ezért, — hogy az ünnepély zavartalanságát biztosítsák, — az egész vásárteret vörösőrökkel vétették körül.