Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

is es hogy azokat csökkentsék, a szocializált Szekszárd-szállóban felállították a városi étkezdét. A sok ingyen étkező nagy forgalmat csinált, azonban nem volt benne köszönet, mert a készlet — amelyet úgy requiráltak össze — hamarosan annyira elfogyott, hogy később, a pótlások végett az egyik direktóriumi ülésen kénytelenek voltak az ingyen ebédek árát a város nyakába sózni. * * A kommunizmus első napjaiban a szakszervezetek állandóan gyűléseztek, amikor azonban kiderült, hogy azok tulajdonképen propaganda előadások, a szakszervezeti munkások közül többen elmaradoztak. A városi dolgokra figyelő megyei direktórium a gyűlések elnéptelenedését észrevette, tehát propagandistát kért Budapestről. A központ egy szőkehajú, alacsony, sovány embert, Mautner Gyula kommunista fémmunkást küldte le, aki minden bemutatkozás nélkül, egyszerűen átvette az ellanyhult szervezkedés irányítását. Megjegyzendő, hogy a gyűléseket eleinte különféle helyeken tartották. Minthogy a kommunizmus lelki mozgatója, Soós Sándor Máv mérnök volt, megbeszéléseiket a Máv Osztálymérnökségen kezdték, majd később a vasúti pályafenntartói irodában folytatták. Ez utóbbi helyen határozták el, hogy a jövőben a Polgári Olvasókörben tanácskoznak. De mivel oda csak tagok járhattak, a szakszervezetek megparancsolták, hogy minél többen lépjenek be az Olvasókörbe. így történt, hogy a jövevények száma erősen felszaporodott, amely után a régi tagok csak a kör utcai helyiségét használhatták, mig a szakszervezethez tartozók az udvarra néző termeket foglalták el. Természetesen gondoskodtak arról is, hogy a jól fizetett propagandista elvtársak a nyilvánosság előtt szintén szerepeljenek és hogy azok a népgyűléseken tereljék el a figyelmet az előidézett nagy munkanélküliségről. A politizálni szeretőkre a népgyűlések eleinte vonzólag hatottak, később azonban azok unottakká váltak, mert a szónokok rendszerint egészen más világból valók voltak, mint a hallgatóság és így nem tudtak a vidékiek lelkére beszélni. A barátságtalan hangulat után, a világot átformálni akaró elvtársak hamarosan el is tűntek.