Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)
tanácskozás rendjét is lehetetlenné téve — az építő munkát teljesen a lejtőre csúsztatták. A brutális hangokhoz nem szokott tagok az ülésekről fokozatosan elmaradtak és az égetően szükségessé vált intézkedések helyett üres szólamok, szenvedélyes kifakadások vették át az irányítást. íly körülmények között érkezett el az 1918-as karácsony este. A forradalom a békesség helyett a 2 /8-ában megszállt országot, az olthcnukból kiüldözött magyarok ezreit, az egymás iránti ádáz gyűlöletet és a teljes nyomort hozta karácsonyi ajándékul a világháborúban nagy vérveszteséget szenvedett nemzetnek. A hazaszerető és istenfélő polgárok hiába keresték a fényt a sötét magyar éjszakában, az 1918-ik évi karácsony estén nem tünt fel számukra a Betlehemi Csillag, amely az eláradt gonoszság közt a polgárok összességét elvezette volna arra az ezeréves útra, amelynek a végállomásánál mindig ott volt és ott is lesz a szenvedésektől való megváltás, a magyar feltámadás. 3. RÉSZ.Az 1919-ik év elején a magyar közélet úgy nézett ki, mint a vezető nélkül száguldó mozdony. Kérlelhetetlenül elgázolt mindent, ami a nemzet történelmével és hagyományaival összefüggött. Megállás nélkül, folyton erősbödő iramban rohant előre, hogy azután maga is minél előbb a szakadékba zuhanjon. Amikor a mindenhova befurakodott és zavarkeltés végett ideküldött Zsédely Károly és Koszorú Gyula propagandisták megtudták, hogy az országos szociáldemokrata pártban szintén a baloldal jutott túlsúlyba, Szekszárdon még erősebb munkába kezdtek. Az itteni szakszervezeteknél kivitték, hogy a vallásoktatásnak az iskolákból való kizárása végett népgyűlést tartsanak. A városháza közgyűlési leimében gyűlt össze a tömeg, amelynek első soraiban a városnak mindenre kapható rétege foglalt helyet. A vezérszónokok Zsédely és Koszorú voltak és a vallástanításnak az iskolákból való kirekesztését már-már sikerült a népgyüléssel elfogadtatni, amikor a közönség soraiból szólásra emel-