Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

A város a kezelésében lévő Ferdinánd Ádám alap részére „ 10.000 korona a Szeredy ösztöndíj '„ „ __ 5.000 a Buday Pál „ „ _ 1.200 „ az Iparostanonciskolai „ „ _ 100 „ a Konstanczer Károly „ _ 3.000 a báró Augusz Imre alapítvány „ „ _ 164.700 a Nyugdíj „ „ _ 115.000 „ a Szegény . „. „ _ 80.000 „ a Törzsvagyon „ „ „ 40.000 a Bezerédj „ „ _ 1.200 „ az Amizoni Károly alapítvány „ „ _ 1.000 „ a Tolnám, iskolai „ „ _ 1.100 Összesen _ 422.300 korona értékű hadikölcsönt jegyzett. A későbbi pénzromlás folytán a legérzékenyebb veszteség a báró Augusz Imre alapítványt érte, az árvaház fenntartását szolgáló vagyona teljesen megsemmisült. Miután a háború nemcsak az élelmiszereket, hanem a fegyverek és egyéb hadicikkek gyártásához szükséges érckészletet is folyton fokozódó mértékben vette igénybe, az előállott hiányok pótlására besorozták a harangokat is. Búcsuzásul az 1916-ik évi augusztus hó 15-én, Nagyasszony napján este szólaltak meg utoljára Szekszárd összes templomainak a harangjai. Zúgásuk fájdalmasan, hömpölygött a sötét éjszakába, majd elhallgattak A síri csendben az a bizakodó érzés szállta meg a lelkeket, hogy visszajönnek még és a hazatérő hősöket őrömmel fogják üdvözölni. Az 1916-ik évi augusztus hó 27-én bekövetkezett román orvtámadás folytán Erdélyből menekültek érkeztek a városba, akiket az Egyesült Szekszárd-Tolnamegyei Nőegylet vett gondozásba. A minden téren érezhetővé vált nehézségek ellenére is úgy a „Ferenc"-közkórház, mint a szekszárdi Vöröskereszt-kórház változatlanul teljesítették magasztos hivatásukat. Sok katonának adták vissza az egészségét és tették őket ismét harcképessé. A Vöröskereszt-kórház az 1916-ik évi október havában működéséről kimu-