Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

Szekszárd, amióta a megye székhelye lett, nemcsak azt érezte, hogy szervezete tökéletességével az első helyen kell állnia, hanem tudatában volt annak is, hogy történelmi múltja révén nyújtania kell mindazt, amit a falai közt megforduló idegen magának korszerűen követelhet. Ezek az érzések irányították a közület vezetőinek a cselekedeteit és sokszor egyedül álló törekvésük minden időben azt célozta, hogy Szekszárd — fejlettsége folytán — az elnevezésben is megkapja az őt megillető város nevet. Az absolutizmus alatti polgármesteri tisztségektől eltekintve, már az 1883-ik évben felvetették a polgármesteri hivatalnak a szükségességét. A mozgalom komoly formát azonban csak az 1904-ik évben öltött, amikor a várossá való átalakuláshoz a szükséges lépéseket megtették. Ebben az évben értesítette Tolna vármegye alispánja a községet, hogy a belügyminiszter a rendezett tanácsú várossá való átalakulást engedélyezte, mire az 1905. évi július hó 4-én tartott utolsó nagyközségi gyűlés a városi képviselőtestület megalakulására szóló intézkedést kimondotta. Miután a törvény rendelkezéseinek megfelelően a képviselőtestületi tagok választása megtörtént, a választás alá nem eső képviselőtestületi tagok névsora pedig jogerős határozattal megállapíttatott, az 1905-ik évi augusztus hó 29-én tartott ülésen az elnöklő alispán a városi képviselőtestületet megalakultnak jelentette ki. Az 1905. évi szeptember hó 2-án volt a tisztújító szék, amelyen a volt községi főjegyzőt, dr Hiding Ádámot egyhangúlag polgármesterré választották meg. A választásról felvett jegyzőkönyv megörökítette, hogy az első polgármester szép beszédben köszönte meg a bizalmat és egyidejűleg megjelölte azt az irányt, „melyet a város ügyei intézésénél követni akar, hogy az eléje tűzött cél: a város szellemi és anyagi téren való fejlődése, felvirágozása eléressék." Ugyanekkor a jogügyi tanácsnoki állásra dr Hilbert István ügyvédet, a gazdasági tanácsnoki állásra — mint egyedüli pályázót — Nagy György Hangonyit, az utolsó községi bírót, az ügyészi állásra dr Török Ottó ügyvédet, a pénztárnoki állásra Konstanczer