Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

Az 1894. évi szeptember első napján nyílt meg az iparosszékházban a segédszálló, amellyel a Szekszárdi Ipartestület akkor országos vonatkozásban is a nyolcadik helyen állt. A száliáspénz napi 10 krajcár volt. Hogy mily jótékonyan hatott a szálló a vándorsegédekre, mutatja az, hogy azt az 1898-ik évben 200-an vették igénybe. A testület az 1896-os milleniumi kiállításon méltó módon szerepelt, sok kitüntetést és elismerést hoztak haza Szekszárd derék iparosai. Az akkori országgyűlési képviselővel, Boda Vilmossal több izben szorgalmaztatták az önálló magyar vámterületet. Az 1897-ik évi közgyűlésen André Istvánt választották meg elnökké, aki ezt a tisztséget egyfolytában 1932. évi február hó 21-éig viselte, amikor a testület örökös diszelnöke lett. André Istvánnak minden időben kitűnő segítőtársa volt Debulay Imre, aki az iparosság érdekei védelmében szintén elismerésre méltó munkát teljesített. Az 1902-ik évi szeptember hó 7-én tartották a testület zászlószentelési ünnepélyét. A zászlóanyai tisztséget Bezerédj Pálné szül. Huszár Mária töltötte be. Kovács Dávid polgáriskolai tanár lemondása után a városi tanács dr Albers Rezsőt bízta meg az iparhatósági biztosi teendőkkel, majd e tisztségre az 1908-ik évben dr Zsigmond Ferencet nevezték ki, aki több évtizeden át nagy lelkesedéssel töltötte be hivatását. A testület életében állandó kulturmunka folyt, különféle tanfolyamokat tartottak, műkedvelő előadásokat rendeztek, a régi iparos bálok pedig megyeszerte híresek voltak. Az Ipartestület a hazafias mozgalmakban is mindenkor az elsők között állt, mert tagjai lelkében a magyar függetlenségi eszmék szeplőtlen lángja lobogott. * Az 1896. évi október hó 3-án, a belvárosi róm. kat. elemi iskola egyik osztálytermében tartotta a „Szegzárdi r. k. Olvasókör" az alakuló közgyűlését. A közgyűlést Götz Sándor újvárosi plébános vezette, akit egyúttal egyházi — mig Kiss Mórt világi elnöknek, Virág Ferenc 14 209