Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

A házvétel Simontsits Elemér volt alispán* előrelátó, nagyvonalú gondoskodásának volt köszönhető. * * Az absolutizmus után a Nőegylet még tevékenyebben folytatta áldásos működését. Az 1867-ik évben felvette a „Szekszárdi Tolnamegyei Nőegylet" cimet és ezen időtől kezdve már felsőbb hatóságilag jóváhagyott alapszabályok szerint működött. A Nőegylet programm jában is szerepelt a Garay-szobor létesítése. Később a riválisként alakult „Polgári Nőegylet" csatlakozott hozzá és cimét az „Egyesült Szekszárd Tolnamegyei Nőegylet"-re változtatta. Gyűjtéseivel és a minden évben tartani szokott sorozatos előadásai jövedelmével sok szegény nő könnyét tőrölte le. * Ismeretes, hogy hazafias viselkedése miatt a Szekszárdi Dalárda működését az absolutizmus alatt beszüntették. Az 1872-ik évben alapszabályszerűen szervezkedett, újból szerepelni kezdett és élete Szekszárd társadalmával szorosan összeforrt. A kiváló dalosokból álló egyesület sok hazafias és kulturális estén gyönyörködtette a dalkedvelő közönséget. Több vidéki versenyen szerepelt és Szekszárd jó hírnevét messze vidéken is öregbítette. A kolozsvári hangversenyről valóságos diadalmenetben jött haza. A későbbi nehéz viszonyok miatt a Dalárda működése több ízben szünetelt. * * * Az 1870-es évek elején erös társadalmi mozgalom indult meg, amelynek zászlajára azt irták, hogy „Létesítsünk városunk független, önálló iparosai és polgárai részére egy társadalmi otthont". A mozgalom eredménnyel járt és a dr. Gájásy Lajos kórházi igazgató-orvos elnöklete alatt, az 1871-ik évi április hó 10-én tartott gyűlésen a „Polgári Olvasókör" megalakult. A felvett jegyzőkönyv a kör célját, a következőkben körvonalazta : * Később országgyűlési képviselő és házelnök volt.