Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

Az 1908-as pusztítást a kultúrmérnöki hivatal is megvizsgálta. Megállapította a Sédpatak medrének elhanyagolt voltát és a földmivelésügyi minisztériumnál lépéseket tett a város részére nyújtandó segély iránt. Az előadottak szerint látható, hogy a Sédpatak állandó veszedelmet jelentett és a bajok elhárítása végett évről-évre a háztartás költségvetését kellett megterhelni anélkül, hogy abból maradandó állapot keletkezett volna. * * * Bár az anyagiak miatt a városrendezésnél a Sédpatakot mindig figyelembe kellett venni, a vezetőség mégis iparkodott a nehézségeket leküzdeni, utcákat köveztetett, járdákat aszfaltoztatott és tereket rendeztetett A járdák kötelező kiépítését már 1873-ik évben kimondották. A költő szobrával díszített helynek az 1881-ik évben adták a Garay-tér nevet. Az 1882-ik évben kövezték ki a Bezerédj István-utcát és az I889-ík évben vették gondozás alá a Sétateret. Az 1891-ik évben készült el a megye és a törvényszék közti keramitjárda. Az 1893-ik évben az utcavonalak megállapítása végett bizottságot küldöttek ki, majd a Szekszárdi Takarékpénztár kérelmére az 1895-ik évben megállapították a Béla-térnek a Bezerédj Istvánutca felé eső vonalát. Az 1901-ik évben kezdődött meg a Szekszárdon átvonuló állami útszakasznak kiskockakővel való burkolása. Ugyancsak az 1901-ik évben látták el aszfaltburkolattal a Széchenyi-utca mindkét — és a Vár-utca déli oldalán lévő járdákat. Az 1904-ik évben függesztették ki az utcákra a jelzőtáblákat, az 1905-ik évben pedig a Kaszinó Bazár előtti tér kapott aszfaltburkolatot. A vasútállomás kibővítésével kapcsolatosan az 1906-ik évben határozták el, hogy a mostani Mátyás király-utca felől még egy vasúti hozzájáró utat létesítenek. Az 1908-ik évben készült el a múzeumtól a vasútig a 3 m. szélességű szép korzó.