Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

adott, aki az itteni társadalmat az inség enyhítése céljából megszervezte és megalapította a Róm. Kat. Óvoda és Menhely Egyesületet, valamint a Népkonyhát, amely az 1893-ik évi január hó 1-én működését már meg is kezdette. Simontsits Béláné az általa létrehozott mindkét szociális intézményt nagy szeretettel gondozta és minden alkalmat megragadott, hogy az óvoda és a népkonyha maradék nélkül teljesíthesse hivatását. Minden időben ő volt az első munkás és a népkonyha ebédkiosztásain nap-nap után megjelent. Csodálatos, hogy Simontsits Béláné nemes lelke már abban az időben érezte azt, miszerint a társadalom szociális bajain magának a társadalomnak is segítenie kell és már akkor a köztudatba vitte, hogy nincs szebb cselekedet, mint az önhibájukon kívül bajba jutott embertársak megsegítése. Szekszárd hálája jeléül azt az utcát — amelyben az Óvoda és Népkonyha ma is áll — Simontsits Béláné-utcának nevezte el, az általa alapított egyesület pedig róla minden évben — halála évfordulóján — kegyeletesen megemlékezik. * * * A szociális intézmények létesítésénél kíván megemlítést a fiatalon elhalt báró Augusz Imre végrendelete is. Szekszárd nagy jótevője magurai báró Augusz Antalnak volt a leszármazottja, aki maga is szorgalmasan látogatta a képviselőtestületi üléseket és kulturális, valamint gazdasági vonatkozásokban a köznek nagy szolgálatokat tett. Báró Augusz Imre végrendelet hátrahagyása mellett az 1886. évi november hó 6-án halt meg. Vagyonát Szekszárd közönségére hagyta. Később az oldalági örökösökkel megegyezés jött létre, amely szerint „báró Augusz Imre törvényes oldalági örökösei Szegzárd nagyközségnek, mint végrendeleti örökösnek tartoznak kifizetni 80.000 forintj azaz Nyolcvanezer forintot és a szegzárdi 466 számú íelekjegyzőkönyvben foglalt 509 hr. számú ingatlant* Szegzárd nagyközségnek tulajdonjogilag átengedni : ezen 80.000 forintnyi * 1323 D-öl nagyságú kert volt, gazdasági épülettel.