Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

meg, amikor a község utolsó gazdasági érdekterületét — aSárközi — keresztülszelő Szekszárd—Bátaszéki vasú tat a forgalomnak szintén átadták. Ezzel, valamint azzal, hogy a Duna áthidalását Bajánál tűzték ki és így a Sárköz vasútjával az 1909-ben elkészült Bátaszék— Baja—Szabadka—Szegedi vonalba szintén bekötést nyert, Szekszárd gazdasági életét halálos csapás érte. A forgalom szempontjából egy kisebb jelentőségű útmenti állomás lett, a Sárköz és Bátaszék környéke gazdaságilag tőle elszakadtak és teljesen egyedül maradt. Az előadottak után érthető, hogy miért vesztette el Szekszárd a vármegye délkeleti szögletében előzőleg bírt gazdasági vezető szerepét és miért állt meg, illetve vett lényegesen lassúbb tempót a török kiűzésétől a kiegyezésig tapasztalt rohamos fejlődés * * A vízi úttól és a vasúti fővonaltól való távoleséssel járt gazdasági hátrányok még csak a kezdetükön voltak, amikor Szekszárd életére az 1880-as években olyan csapás zúdult, amely az elviselhetetlennek látszó nagyságával a gazdasági megalapozást egyenesen lehetetlenné tette. Tudott dolog, hogy az itteni lakosság főjövedelmi forrását minden időben a szőlőtermelés képezte. Ezt tette tönkre a filoxera, amelyet az 1858—1882-ig terjedő években szőlővesszőkkel hurcoltak be Észak-Amerikából Európába. Először Anglián, majd Franciaországon, később Görögország kivételével Európa minden országán végigvonult a filoxera veszedelem, amelyet Magyarországon először az 1875-ik évben Pancsován állapítottak meg. Rohamos pusztítása nálunk az 1880-as évek elején kezdődött és azok vége felé a szőlők túlnyomó részét már tönkre is tette Szekszárdon az 1883-ik évben észlelték először és a filoxera kutatása tárgyában kiadott miniszteri körrendelet értelmében a képviselőtestület egy bizottságot küldött ki, amely a gyanús szőlőterületeket megvizsgálta és eredményként azt szűrte le, hogy a filoxerát a Budapestről gyümölcsöt szállító kofák hurcolják Szekszárdra.