Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

A bécsi kamarilla a parlamentáris kormány kinevezésében megnyugodni nem tudott, a régi taktikához folyamodott, fellázitotta a magyarság ellen a nemzetiségeket és lángba borította az országot a világ négy tája felől. Az akkori állapotokat és a nemzet magárahagyottságát hűen jellemezte Petőfi egyik versében, amelyben azt mondotta, hogy : „A Kárpátoktól le az Al-Dunáig Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar l Szétszórt hajával, véres homlokával Áll a viharban maga a magyar." Kossuth Lajos fegyverbe szólította a nemzetet, a magyar királyi kormány pedig a nemzetiségi lázadások letörésére erős rendszabályokat léptetett életbe. Az események hatása alatt Szekszárd hazafias polgársága szintén csoportosan gyülekezett a honvéd-zászlók alá és várta az előretörő horvátokat. Súlyos napokat élt át a város a horvátok betörésekor, akik Antal János főjegyzőt elhurcolták, Mehrwerth Ignác aljegyző pedig Jellasich hordái elől a honvédek táborába menekült. A válságos helyzetben, az 1848-ik évi október hó 7-én Perczel Mór ezredes Ozoránál súlyos csapást mért a horvátokra, elfogta Róth és Philippovich osztrák tábornokok hadtestét.* A szerzett hadizsákmányból Szekszárd is részesült, a honvédelmi bizottmány 3 ágyút** juttatott a városnak. A város igazgatása, társadalmi és gazdasági élete természetesen teljes mértékben a szabadságharcot szolgálta. A plébánia élén is hazafias szellemtől átitatott pap állt. Az 1833-ik évben az itteni születésű Újvári József*** pellérdi plébános jött Szekszárdra, aki a komoly időkhöz méltó hazaszeretettel irányította és buzdította a város lakóit. Újvári magatartásának nagy hatása volt és az időnkint meg* Ezen haditettéért tábornokká léptették elő. ** Csanády alezredes a Szekszárdnak adott ágyúk ügyében jelentést tett a honvédelmi bizottmánynak. *** Sok nemes gyümölcsfát honosított meg Szekszárdon.