Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

A Séd-patakban — amely a várost a református résszel együtt nyugat-kelet irányban átszeli — nyári záporozások alkalmával a partból kimosott sok római pénzt és tárgyat lehetett találni. Ezek a régiségek, valamint az említett városnegyed mellet lévő dombok lejtőinél, a szőlőtelepítéshez szükséges földforgatások alkalmával kiásott sírok, oltár- és fogadalmi kövek mind Alisca előbb jelzett fekvését igazolják. A bödői hegyoldalban talált A szekszárdi szőlőtelepítések alkalmánapisten oltárköve. val kiásott római fogadalmi oltárkő. De megerősíti Alisca hollétét az is, hogy az az előbb emiitett helyen a halmok koszorújában széltől és vihartól védve volt. A barbár támadások ellen dombjai által hadászatilag is jobban tarthatták, mint a hozzá nem messze lévő és hasonló, de sokkai nyíltabb beívelésű csatári, vagy parásztai dűlőt. A csatári völgyben talált római sírok nem döntik meg a város fekvésére vonatkozó