Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

sajnálkozásuknak adtak kifejezést, hogy a bemutatott épület és a régi földszintes rész között nagy aránytalanság van. Azonnal elhatározták a földszintes rész fölépítését is, vagyis azt, amit a bemutatással Csapó Dániel tulajdonképen elérni akart. Az alispán a végső építkezés költségeit az előbbihez hasonló felajánlás utján történt adakozásból teremtette elő. Az 1836-ik évi augusztus hó 8-án iktatták be főispán-helytartói tisztségébe galánthai és fraknói Esterházy Károly grófot. A beiktatást egyúttal alapkőletételi ünneppé is tették, amelyen a Karok és Rendek igen nagy számban jelentek meg. Sztankovánszky Imre vármegyei tiszteletbeli főjegyző mondotta az ünnepi beszédet, ameTolna vármegye több mint 100 éves múlttal biró, impozáns méretű székháza. lyet a következőkkel vezetett be : „E helyen, ahol I. Béla, királyaink sorában V-ik, 1061-ben a szekszárdi apátságot alapította, hol annak hamvai annyi századok óta az örök béke ölén nyugosznak, itt települt 1781-ben e nemes Tolna vármegyének közháza, emésztő lángok 1794-ben omladékká tevék azt; azután ismét felépült a ház, míg a legközelebbi években a szükséghez képest bővítve és Ízléssel idomítva, így, amint ime díszben áll, ujont készült s tetemült nemcsak az adózó nép költségén, de a megyei nemesség sokkal