Szakály Ferenc: Ami Tolna vármegye középkori okleveleiből megmaradt 1314-1525 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1998)

A regeszták elé

(sexta, tertia)=f.II. (VI., HL); mivel a festum szót következetesen kiejtettük, kissé furcsán hathat, hogy utána az ünnep erősen lerövidített megnevezésének genitivusa áll. (A rövidítések könnyen felfejthetők a közismert Szentpétery-féle oklevéltani naptár „egyházi ünnepek és egyéb időjelöiő kifejezések betűsoros jegyzéke" segítségével, ahol az ünnepek latin formájukban sorjáznak.)

9 Más esetben a jegyző nem a hét napjainak, hanem a megadott ünneptől — beleszámolva az ünnepnapot is — eltelt napok számának megadásával tájékoztat az időpontról: quarto die post Octavas sancti Georgii martiris vagy quinto die sancti Petri apostoli, ill. a két módszert kombinálja: decimo dieferie secundepostfestum sacrosancti Corporis Christi. Ilyen esetben így rövidítettünk: 4. d. p. Octavas Georgii mart. (Petri ap.), ill. 10. (5.) d.f II. p. Corp. Christi. Ez utóbbi kombináció az oklevél dátumában gyakorta quindecimo die terminiprenotátiként szerepel, ennek összevonása: 15. d. 10. (5.) d.f. p. II. Corp. Christi. AB. M. V. rövidítés mögött természetesen a Beat(issim)e Marie Virginis rejlik. A hely- és személyneveket a regesztában — leszámítva az országos történetből is jól ismerteket — betűhíven adjuk. Úgy véljük ugyanis, hogy teljesen felesleges lenne a Hunyadit Hwnad-'mak, a Szécsényit Zechen-inek, a Guti Országot Gwth-i Orzaghnak írni. E módszert persze rugalmasan alkalmaztuk: bár például a regesztáinkban ismételten felbukkanó Bátmonostori család tagjai végül is nem viseltek országos méltóságokat — sőt még ispánság sem jutott nekik — 10

, a középkorral foglalkozók körében a família ismertebb számos, főméltóságot viselt családnál, hiszen az egyik legfontosabb magyar okmánytár (a „Zichy") jobbára az ő ügyleteikről ad hírt. Nem sokat nyert volna a tudományosság, ha a családnak nevet adó Bodrog megyei helységet Bathmonostomak, Bathmonostranak stb. írnánk. A betűhív névíráshoz egyébként akkor is ragaszkodtunk, ha a változatnak nincs információs értéke (Tolna, Tolnavár ~ Tholna, Tholnawar), illetve ha a család, mint például a Györgyi Bodóké, a Dombaiaké, a Mesztegnyői Szerencseneké, messze jelentősebb szerepet játszott a vármegyei igazgatásban, mint a Bátmonostoriak. Ellentétben a regesztával, a mutatóban a bevett vagy ahhoz közel álló formában adjuk a hely- és személyneveket. (Tudnivaló ugyanis, hogy olyan helynévtárunk nincs, amely legalább a megállapodásos formákat betűrendben tartalmazná.) Ha bevett forma távol esik az olvasattól (pl. Tala ~ Csala, Kista ~ Kusta, Kustány), úgy a használót utalószóval igazítjuk a regisztrált névalakhoz. Máshonnét származók viszont csak az esetben kerültek be a személynévmutatóba, ha Tolnában birtokosok voltak vagy ott vármegyei tisztséget töltöttek be. (Nem