Szakály Ferenc: Ami Tolna vármegye középkori okleveleiből megmaradt 1314-1525 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1998)

Amit a középkori Tolna vármegyéről tudni lehet

12 Maga CSÁNKI Dezső figyelmeztet rá (Történelmiföldrajz III. 397.1. 1. jegyz.) hogy a vm. 1542. évi dikajegyzékében (MOL MKA Conscriptiones portarum. Tomus XLIII. pp. 539-549.) általa beazonosítathatatlanul hagyott helységek vannak. A m. északnyugati sarkában 1543-ban összeírt 62 lakott helységből 6 neve hiányzik CSÁNKI művéből: MAKSAY Ferenc : Magyarországbirtokviszonyai a 16. század közepénll. Bpest, 1990. (MOL kiadványai II. Forráskiadványok 16.) 771-781.1. Ennek esetleges magyarázatához vö. SZABÓ István: A falurendszer kialakulása Magyarországon (X-XV. század). Bpest, 1966. 68-139., különösen 119-139. 1. 13 KUBINYI András: A Magyar Királyság népessége a 15. század végén. TSz 38(1992) 157-158. 1. 14 Összefoglalóan CSÁNKI, Történelmiföldrajz III. 397-402.1.; AHédervári család 1458 körül 4 várral, 4 mezővárossal, 140 faluval az I/b. csoportba tartozott (és az abszolút sorrendben a 11. helyen állt). ENGEL Pál: Magyar világi nagybirtok megoszlása a XV. században. Az Egyetemi Könyvtár évkönyvei 4(1968) 350. 1, vö. CSIZMADIA Andor: A szekszárdi prédiálisok és utódaik a feudális korban. TTmt 3(1972) 5-19.1. és ENGEL Pál: Ozorai Pipo. In: Ozorai Pipo emlékezete. Szerk. VADAS Ferenc. Bpest, 1987. 53-88. 1. 15 KAMMERER Ernő a helység központi fekvésével magyarázza, hogy — a szerinte egyszer oppidumként is előforduló — Csernyéden (Szakály és Hőgyész között, a Kapós partján) állandósult a vm.-„székhely". K. E.: Székvárosunk —Csernyéd. „Tolnavármegye" 1908. márc. 29.; HAJNIK Imre :y4 magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és vegyes-házi királyok alatt. Bpest, 1899. 78-79. l.,vö. CSUKOVITS Enikő: Sedriahelyek — megyeszékhelyek a középkorban. TSz 39(1997) 363-400. 1. '6 Vö. HAJNIK I. i. m. 73-75.1., egy példa: BORSA Iván: Az országbíró által öt törvénykezési ülésszakon megbírságolt Somogy megyeiek lajstroma. Smm 19(1988) 3-40. 1. 17 Pl. Kurdon: 1270. körül, Mojs nádor; 1298. Apor nádor (Hazai VIII. 126., VI. 430-431. és VIII. 381. 1.), Tolnavárott: 1347, Zsámboki Miklós nádor helyettese, Velikei Tamás f. László mester (Kállay I. N° 887-888.); 1364, Kont Miklós nádor (MOL Dl 92 656); 1381, Garai Miklós nádor (MOL Dl 93 656); Kazsokon: 1350, Zsámboki Miklós nádor (Fejér: CD IX/2, 116-117. 1.), Szakályon: 1351, Zsámboki Miklós nádor (Fejér: CD IX/2.119-125.1, Kállay II. N° 1079-1080.); 1374, Lackfi Imre nádor (MOL Dl 42 922); 1399, Maróti János macsói bán (ZsO I. N° 6006, 6009, 6010, 6032, 6033.), Kölesd: 1403, Maróti János és Újlaki Lőrinc macsói bánok (ZsO II/l. N° 2195); 1403, De Nassis János fődiszpenzátor (ZsO II/2. N° 7018., 7022. és 7044.) 18 György esztergomi érsek, nádori helytartó 1437. márc. 3-án elhalasztotta Bátmonostori Töttös Lászlónak a fehérvári káptalan elleni perét, „quia universe cause nobilium comitatus Tholnensis et de Baranya propter insultum sevissimorum Turcorum partes inferiores eiusdem regni Hungarie subintrare satagentium" prpagálva vannak Zichy VIII. 597.1, Vö. a N° 194 számú regesztával (1521); A törvényszünetet a hadoszlás kihirdetésével oldották fel; távolról sem teljes jegyzékük: SZENTPETERY Imre: Oklevéltári naptár. Bpest, 1912. 30-31. 1. 19 Vö. ISTVÁNYI Géza: AXIV. századbeli megyei oklevéladáshoz. 1(1936) 81-83. L, UŐ.: Amegyei levéltárakelső nyomai a XIV. században. LK 15(1937)245-249.1, BORSA Iván: Levéltári fondképződés a XIV. században. In: Európa vonzásában. Emlékkönyv Kosáry Domokos 80. születésnapjára. Szerk. G LATZ Ferenc. Bpest, 1993. 37-44. 1. 20 Vö. FÖGLEIN Antal: A vármegyei jegyzőkönyv. LK 16(1938) 142-167.1, a legkorábbi töredék Zólyom m.-ből: UŐ.: Zólyom vármegye levéltára. Z,AT1(1923) 150-164.1. passim, vö. BORSA L: Levéltári fondképződés i. m. 43. 1. 16. jegyz. 21 1471:31. te: „presens decretum ab omnibus sub penis in eodem articulariter specificatis observentur, et quod ad singulos comitatus scribatur et deferatur idem decretum ad locum sedis iudiciarie singulorum comitatuum, quod in singulis conventionibus nobilium intersit, et comités vei vicecomites ac iudices nobilium ipsorum comitatuum omnes et singulos articulos in eodem expressos in illis rebus, in quibus ipsos tangunt, inviolabiliter et per alios observari faciant [...]. Et si qui a nobis in contrarium decreti pro eorum partibus extraxerit, eedem non observentur." Décréta regni Hungáriáé 1458-1490. 201.1.; ERDÉLYI László (Törvények 288.1.) az utolsó mondatot félreértelmezve így fordítja: „Aki a királytól a decretummal ellenkező levelet csikar ki, azt a levelet ne tartsák meg." Bár így egyértelmű adatot nyernénk arról, hogy a vm. előtt megfordult kiadványokat megőrizték, az „observetur" egyszerűen „tekintsék érvénytelennek" fordítandó. 22 ENGEL Pál: A honor. A magyarországi feudális birtokformák kérdéséhez. TSz 24(1981) 1-19.1. és UŐ.: Honor, vár, ispánság. Tanulmányok az Anjou-királyság kormányzati rendszeréről. Sz 116(1982) 890-921. 1. passim