Szakály Ferenc: Ami Tolna vármegye középkori okleveleiből megmaradt 1314-1525 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1998)

Amit a középkori Tolna vármegyéről tudni lehet

(ozorai, tamási és a döbröközi), amelyeket a 15. század közepétől fogva részletekben szereztek meg, s legkiterjedtebb állapotukban 72 birtoktestből (mezővárosból, faluból és pusztából, illetve azok részeiből) álltak. A Hédervári-birtokokkal párhuzamosan, a megye nyugati sávjában helyezkedtek el a két várral (Dombó, Felsőnyék) rendelkező Dombaiak falvai. Utóbb a 16. század elején várbirtokos lett a vármegyei életben már addig is komoly, 1459 után egyenest meghatározó szerepet játszó Györgyi Bodó família (Anyavár). (Vö. az 1. térképmelléklettel). Az úgyszintén a benepossessionatus köznemesség vezetői közé számító Pak[o]si családnak „csak" mezővárosai voltak (Paks, Bölcske, a Duna túloldalán Pataj és Halas). Az egyházi testületek közül a szekszárdi bencés apátság rendelkezett a legtöbb birtokegységgel (bár prédiálisai a Duna túloldalán, a Sárközben laktak).

14 2. A törvényszékek és közgyűlések helye