Szakály Ferenc: Ami Tolna vármegye középkori okleveleiből megmaradt 1314-1525 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1998)

Bevezetés - Amit a megyerendszerről tudni kell

ként kapta az ispánságot, élte és használta jövedelmét (ennek fő forrásait a bírságok és a vámok alkották), ám irányítását familiárisaira bízta. A XIV. század folyamán a tényleges megyevezetés az ispán kezéből fokozatosan az alispánéba (vicecomes) került, megnövelve annak hatalmát. Az alispán az ispán bizalmi embere, familiárisa volt. Amikor 1317-ben Pető mester szatmári ispán a szolgálatába állt Mihály mestert alispánjává tette, egyúttal megadományozta két vámszedőhellyel, bizonyos megyei [sic! nyílván saját udvartartása-beli] tisztséggel (tárnokmesterséggel), 20 márkával, ruhaneműkkel, továbbá majdan egy faluval, ha az uralkodó Petőnek falut adományoz. Minden megyének külön alispánja volt, de arra is akadt példa I. Lajos korában, hogy egy megye élén két ispán állt (rendre testvérek), és néha egy megyében két alispán is felbukkant. A nemesi megye legsajátosabb tisztét a szolgabírák (indices nobilium) töltötték be. A szolgabírákat a megyegyűlésen választották, de a XIII-XIV. század fordulójáról vannak olyan adatok, amelyek azt bizonyítják, hogy ekkor a király nevezte ki őket. Számuk a szorosabban vett Magyarországon, valamint Szlavóniában megyénként mindig 4, míg Erdélyben csak 2 volt. Törvényszéket az alispán társaságában együtt alkottak, külön bírói székük nem volt. Peren kívüli eseteket viszont önállóan is elláttak: birtokokat iktattak, határjárást végeztek. Nagy szerepük volt az adó behajtásánál és a tizedszedésnél. A róvók kíséretében mindig jelen volt szolgabíró is. A szolgabírák tisztéhez tartozott a jobbágyügyek intézése (jobbágyok erőszakos költöztetése, viszszatartása stb.). Képviseltették magukat az úriszéken is. Jövedelmük elsősorban bírságokból, valamint a peren kívüli cselekményekben, illetve az adó- és tizedbehajtásban való részvételükért kapott díjakból tevődött össze. A nemesi megye adminisztrációját a megyei jegyző végezte. A nemesi megye testületi szervei közül a közgyűlés és a törvényszék említhető. A megyei közgyűléseken (congregatio generalis) minden nemes, a nemesi közösség (universitas nobilium) minden tagja személyesen megjelenhetett, szavazhatott vagyoni helyzetére való tekintet nélkül. Számos oklevél, valamint egy XIV. századi formuláskönyv (Ars notaria) is bizonyítja, hogy a megyei gyűléseken ekkor még a nem nemesek is részt vettek, illetve meghívást kaptak. 1342-ig a megyei közgyűlések a nádor vagy az ispán elnöklete alatt üléseztek, azután I. Lajos a nádori bíráskodást a kúriába helyezte át; a nádor tiszténél fogva rendszeresen tartott bírósági közgyűléseket. Károly Róbert korában gyakori volt, hogy több (olykor öt-hét) megye számára együttesen hirdettek meg közgyűlést, I. Lajos időszakában azonban minden megye külön ülésezett, legfeljebb két kisebb megye számára tartottak együttes ülést. A nádor 1342 után is tartott közgyűléseket, de ekkor már királyi parancsra. A nádori közgyűlések feladata volt a gonosztevők kiirtása, megbélyegzése (pr o scrip lio), valamint az igazságszolgáltatás. A nádor közgyűlésektől nem különböztek azok a megyei gyűlések sem, amelyeken az ispán elnökölt. A közgyűlések ez esetben is királyi parancsra, a király nevében ültek össze. I. Lajos támaszkodott a nemesi megyére. 1342-ben első utasítása éppen azt tartalmazta, hogy minden megyében tartsanak gyűlést, s írják össze és juttassák el hozzá a rablók, tolvajok, hatalmaskodók nevét. A megye autonóm bírói joghatóságát a megyei törvényszék (sedes iudiciaria, röviden: sedria) jelentette. Itt az ispán vagy az alispán elnöklete alatt a szolgabírák és a bírótársakként választott nemesek ítélkeztek. Joghatósága kiterjedt a megye nemes és nem nemes lakóira, kivéve azokat, akik mentességet szereztek. A földesúri népek ügyeit nem a megyei törvényszéken, hanem az úriszéken, a földesúri bíráskodás keretében tárgyalták. Bizonyos nemesek, illetve nagybirtokosok pedig a királytól szereztek olyan jogokat, hogy ügyükben csak a királyi udvarban ítélkezhettek. A nemesi megye a XIII. század első harmada óta jelentős fejlődésen ment át. I. Lajos korában egész Magyarország meghatározó jellegű közigazgatási alapintézményévé, az egyik legfontosabb igazságszolgáltató fórummá vált. A király az ország kormányzásában igénybe vette a nemesi megyék segítségét, élő és eleven volt a kapcsolat közte és a megyék között. A megyei élet rendszeressé válása, a megyegyűlések, megyei