Szakály Ferenc: id. Hollós László élete és munkássága (Szekszárd, 1989)

IV. Az utókor Hollós László tudományos munkásságának jelentőségéről

tői távol, a szorgos kutatás és a tudomány tiszta légkörében töltötte, az mégsem volt mentes sajátos megrázkódtatásoktól, amik életét - bármilyen eseménytelennek látszik a késői megfigyelő számára - tragikussá tették. Élete azért is tragikus volt, mert nagy álmát, a magyar mykológiai kutatás központjába, Budapestre való kerülését sohasem tudta elérni, helyébe a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytárába a myklógiai gyűjteményekhez egy nála fiatalabb kutató, Moesz Gusztáv került, aki később sok szeretettel munkálkodott Hollós Szekszárd környékéről leírt új gombafajainak rendszertani tisztázásán, s halála után nagyon emberi és tárgyilagos nekrológot írt a Botanikai Közleményekben Hollósról, a tudósról és az emberről. Hollós életíve nem volt töretlen, de tudományos övije, mégis hatalmas tömb, gránitszikla, amit sem idő, sem vihar többé nem kezdhetett ki, s amely méltó momentumot állított szerény, lelkes, olykor emberi hibáktól sem mentes alkotójának. Munkáiból 59 esik a mykológiára, közöttük a teljes gombarendszert felölelő és hazánkból addig ismeretlen olyan kitűnő monográfiák, mint az 1913-ban megjelent »Kecskemet vidékének gombai« és az 1933-ban napvilágot látott »Szekszard vidékének gombai«, mindkettő a Magyar Tudományos Akadémia gondozásában. A két említett összefoglaló jellegű monografikus mű a hegycsúcsként kiemelkedő »Magyarorszag Gasteromycetai« mellett teszik Hollós munkásságát ma is aktuálissá és példamutatóvá. Érdekes, hogy új fajainak zöme a mikroszkopikus gombák köréből, főleg az Ascomycetes és a Deuteromycetes (Fungi imperfecti) rendszertani csoportokból kerülnek ki. Erről maga ezt írja: »Az új fajokat nem mint célt kerestem, hanem az igazság kutatása közben talált, előttem még ismeretlen igazságok gyanánt állapítottam meg.« Élete két csomópont közé rendeződött a sors magnetikus vonzása következtében; egyik Kecskemét, ahol húsz évi tanári működése során nemcsak a diákok egész nemzedékeit nevelte a természet szeretetére és a jobb és nemesebb dolgok tiszteletére, hanem egész mikológiái munkásságának alapjait is megvetette. Legnagyobb és maradandóbb művei is itt, ebben a korban születtek meg. Másik, az egész élete során megmaradó gócpont volt számára a szülőföld, Szekszárd, ahol megtanulta a természet könyvét kibetűzni és folyékonyan olvasni, s ahol egy szomorú epizód múltán újra életkedvre kapván ismét a tudomány tolla és mikroszkópja után nyúlt, a hajló élete hattyúdalaként megalkotta szülővárosa nagy mykológiai monográfiáját is, talán hatékonyabban, a gyakorlati életet több figyelemre méltatva, mint korábbi műveiben, mert valahogy Szekszárd húzta vissza a valóság, a mindennapok körébe a tudomány tiszta légkörében nagyon is ideális magasságokba jutó tudóst és embert. Egy rövid megemlékezés nem lehet alkalom arra, hogy egy nagy tudós