Szakály Ferenc: id. Hollós László élete és munkássága (Szekszárd, 1989)

III. Újra Szekszárdon (1911-1940) - 1. Szekszárdi hétköznapok

vegyük bár Petőfit, vagy Madáchot. Szelleme azonban állandóan égett az alkotás, a munka forrongó lázában, mint a feltörni készülő láva, amelynek már nincsen kifelé annyi ereje, hogy megbosszulja vélt jogtalanságait. Talán ha valakire, úgy rá méltán áll a jó közmondás, hogy senki sem próféta a maga hazájában. Az egész életében a mellőzés, háttérbeszorítás, sérelem érte itthon, és mégis hiába hívták külföldre, halálos szerelmese volt a magyar földnek és a magyar életnek. Valahol külföldön vagyont gyűjthetett volna, de itt csak a közöny és a meg nem értés vette körül és sohasem érhette el azt, ami után annyira áhítozott, és amire ezen a megszentelt magyar földön senki sem szolgált rá jobban: egy múzeumőri állásra. Nem önmaga dicséretére, hanem a tudomány művelésére akarta fordítani minden erejét és roppant tudását... Amikor ezeket a megemlékező sorokat írom, szorongó érzésekkel rovom le kegyeletemet és tisztelői nevében mondok örökre istenhozzádot..." Hogy Hollóst pap nélkül temették el, nagy feltűnést keltett a városban és sokan azt hitték, istentagadó volt. Ebben a kérdésben sok ellentmondást lehet találni. Hol a Teremtőről, hol Istenről beszél, vagy hozzá sóhajt írásaiban. Másrészt viszont feleségét és saját magát pap nélkül temetteti el. E kérdésre írásai csak ellentmondásokat tartalmaznak, tisztázása tehát csak a kortárs útján lehetséges. „Az kétségtelen, hogy a tételes vallást elvetette - mondja róla egykori kollégája, Gockler György. - Panteista, vagyis természetimádó volt. írásaiban ez több helyütt kitűnik. Szinte rajong a természet minden megnyilatkozásáért. Isten létét nem tagadta, azt a Természettel azonosította. Megjegyzéseket azonban nem tett, senkit nem támadott sem írásaiban, sem beszédében. Hogy mégis vallásellenesnek tartották, annak egy csúnya affér volt az előzménye. Az egyik katolikus káplán ugyanis egyszer gyóntatni ment és keresztülhaladt a piactéren. Hollós szintén éppen ott volt, s állítólag, amikor a papot látta közeledni a csengettyűs gyerekkel, hátat fordított és lehajolt, hogy a kosárban lévő gombákat nézegesse. Úgy tett, mintha nem vette volna észre. Erre a fiatal túlbuzgó káplán hirtelen odaugrott és leütötte a sapkáját a fejéről. E durva inzultus után Hollós felegyenesedett, hogy számon kérje a sértést, az apró termetű pap azonban továbbsietett. A megsértett tudós lakására ment és dörgedelmes levelet intézett a püspökhöz, hogy nevelje meg „papocskáit". A püspökség nyilván a valótlan tájékoztatás miatt - válaszra sem méltatta a világhírű tudóst. Természetes tehát, hogy ezek után már valóságos ellenszenvvé vált az eddigi vallási közömbössége." Halála után számba vett tudományos és anyagi hagyaték, őszintén szólva szomorú képet mutatott. Kiderült, hogy vagyona egykor értékpapírokban feküdt és annyira devalválódott, hogy amikor a kis házat megvette és tataroztatta, Szekszárd környékén gyűjtött gombáinak nagy részét is el kellett adnia egy