Szakály Ferenc: id. Hollós László élete és munkássága (Szekszárd, 1989)

II. Kecskeméti évek (1891-1911) - 6. A legnagyobb mű: „Magyarország Gasteromycetai” (1906)

német nyelven is kiadásra került. Ez utóbbi tette lehetővé főként, hogy világszerte megismerjék, s mind a mai napig is alapnak tekintsék a mikológusok. A Természettudományi Múzeum Növénytárához ez évben [1970-ben] is 3 alkalommal jött egy svéd kutató a göteborgi egyetemről kifejezetten azzal a megbízással, hogy megismerje Hollós rendkívüli értékű herbáriumi anyagát. De szerte a világból, Európából és más földrészekről egyaránt érkeznek kérések Hollós hagyatékával kapcsolatban. Érdemes megemlítenünk élete főművéről - folytatja tanulmányát - néhány érdekes részletet, olyanokat, melyek nemcsak a szakemberek számára jelentősek, de bizonyára érdeklik a hatóságokat is. Hollós éles meglátással éppen egy olyan gombacsoportot dolgozott fel, melyben Magyarország nagyon sok újat nyújthatott. A század elején Európában, mintegy 200 pöfetegfélét ismertek, voltak már kikutatott területek, NagyBritanniából 74, Franciaországból - mely mindig élen járt a mikológiái kutatásban - 100, s Németországból 105 faj volt ismert. Hollós Magyarország területéről 102 fajt ismertetett, így a fajszám megegyezik a már jól kikutatott országokéval. De ami rendkívül érdekes, hogy a fajok nem azonosak az egyes országok között. Magyarország Gasteromyceta-flórája nagyon eltér a nyugat-európai országokétól, nagyon sok olyan faj került elő munkássága eredményeként, mely Európában eddig ismeretlen volt. Gyűjtései és külföldi kapcsolatai révén érdekes megfigyeléseket tudott tenni. Magyarországon, elsősorban a homokterületeken és a szikeseinken sok olyan pöfetegféle él, melyek Ázsia homoksivatagjaiban, Észak-Afrikában, vagy egész távoli területeken, Új-Zélandban, Argentínában, Texas homokjában stb. találhatók. Ezeknek a fajoknak életfeltételük a homoktalaj, bírják a szárazságot, dacolnak a perzselő forrósággal. Számos olyan fajt talált a hazai Gasteromyceták között, melyek Ázsia és Ukrajna sztyeppeterületén élnek, s legnyugatibb elterjedési határuk a Magyar Alföld. Más fajoknak pedig az északi elterjedési határa ugyanez a terület. Ez a Magyarország sajátos éghajlati adottságaiból adódó - helyzet más élőlényeknél, növényeknél, állatoknál is megfigyelhető, de a pöfetegféléknél nagyon jól értékelhető... Hollós korában a pöfetegfélékről legfeljebb azt tudták az emberek, hogy ha a legelőkön járnak és rálépnek ezekre a gombákra, érdekesen pöfögnek, füstszerűen szórják apró spóráikat. Hollós azonban a spórák kiszórásának módját a fajfenntartás szemszögéből vizsgálta, és érdekes megfigyeléseket ír le erről a jelenségről. Elmélyülten tanulmányozta és értékelte minden faj külső alaktani sajátosságait, a fajok változatosságát, s a változatosságot összefüggésbe hozta egyes termőhelyi körülményekkel. Korábban sok kutató hajlamos volt arra, hogy a különböző - egymástól többé vagy kevésbé eltérő - példányokat más és más fajnak tartsa. Hollós azonban megkereste azokat a biztos összetartozást