Szakály Ferenc: id. Hollós László élete és munkássága (Szekszárd, 1989)

II. Kecskeméti évek (1891-1911) - 4. Kaukázusi utazás (1898)

utazás során növényeket kellett gyűjtenie, a helyszínen szakszerűen kikészítenie a Növénytár részére. Hollós 1898. július 2-án indul, és augusztus 26-án érkezik haza ismét Kecskemétre. Ez a viszonylag rövid idő embertelenül megviseli a tudósokat, akik e két hónap alatt szinte szakadatlanul, esőben, viharban lóháton járják a vad hegyeket. Hazatérése után a sajtó sürgetésére írásba foglalta utazását. Az a következő év közepén, tehát egy év múlva „ Utijegyzetek a Kaukázusból" címmel meg isjelent. Csak nagyon dióhéjban az alábbiakban idézem a kronologikus beszámolót. Hollós ebben a cikkében megemlíti, hogy örömmel csatlakozott Déchy Mór hatodik kaukázusi expedíciójához, mert gyűjteményében erről a vidékről is voltak ugyan értékes gombák, de ezeket nem szakember gyűjtötte, és most azt remélte, hogy még több és értékesebb anyagot gyűjthet. Sajnálattal említi meg azonban, hogy ottlétekor szokatlanul meleg nyár uralkodott a Kaukázusban és így csak igen kevés, mindössze 150 fajta gombát tudott gyűjteni. Kárpótolta azonban magát 700 fajta virágos növénnyel, harasztokkal, mohákkal, zuzmókkal, sőt kisebb mértékben rovarokkal is. Az összes költségeket Déchy fedezte, de a gyűjteményeket a Nemzeti Múzeumnak kellett átadni. Megjegyzi, hogy az utazás eredménye megfelelő tudományos folyóiratokban fog megjelenni, de naplóit szívesen bocsátja az olvasóközönség rendelkezésére. Július 2-án indult Kecskemétről, és két nappal később Papp K. műegyetemi aszszisztenssel és egy hivatásos tiroli hegymászóval elindultak Beszkidek felé. Innen Lembergen át Volociszknál lépték át az orosz határt, Ogyessza felé. Hollós az ekkor már csaknem félmilliós városról érdekes képet fest. Innen 9-én indultak el 26 láda kíséretében, és egy nap múlva Szevasztopolba érkeztek. Megemlékezik Jaltáról is és az oroszok Nizzájának nevezi. Novrociszkban szállnak partra. Innen vonaton utaznak Novinnominszkajába, ahol egy napon át alkalma van tanulmányozni a vidék növényvilágát. A Kubán folyó völgyében indultak neki a Kaukázusnak. Kumarában, amikor az esős idő beköszöntése veszteglésre kárhoztatta az expedíció tagjait, Hollós egyedül megy és gombák után kutat. Sikerül is több értékes, de nálunk is ismert fajtát találnia. Innen lóháton folytatták útjukat. (Hollós életében először ült lóháton, éspedig mindjárt reggeltől estig egyfolytában.) Űtijegyzeteiben - érdekesen írja meg a havasi napsütés erejét, mely ellen az olajok sem védik meg a bőrt. Érinti a kursu lakosok politikai helyzetét, a cserkeszek Törökországba való telepedését. Ebben az időben a cserkeszek ugyan 5 rubel adót fizettek az oroszoknak, de ennek fejében biztonságban lehettek, míg a meghódolás előtt egymás közti vetélkedésük miatt örök rettegésben éltek. A Kaukázust „borzasztóan szép"-nek és „rettenetesen fenséges"-nek írja. Egyébként Hollós részben önállóan, egyetlen kísérővel, lovon járta a hatalmas ha-