Szakály Ferenc: id. Hollós László élete és munkássága (Szekszárd, 1989)

II. Kecskeméti évek (1891-1911) - 1. A főreáliskolai tanár

Szerető gondoskodása azonban nyugalomba vonulása után sem szűnt meg. Gondoskodása nem szavakban, hanem tettekben, cselekedetekben nyilvánult meg. Egész vagyonát, és még várható örökségét is felajánlja. 1917-ben „Egy tanár alapítványa" címen Györffy István, a kolozsvári egyetem neves professzora többek között ezekkel a szavakkal emlékezik meg Hollósról: „... Hollós nyugalomba vonult, és Szekszárdra vonult vissza, ahol tudományosan foglalkozni nem szűnt meg. Nemes, a tudományokért hevülő lelkéről újabban is fényes tanúbizonyságot adott. Ezt olvassuk ugyanis az Akadémiai Értesítő 1917. november és december havi füzete 610-611. oldalán: Dr. Hollós László főreáliskolai nyugalmazott címzetes igazgató, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, szekszárdi lakos f. év május hó 7-én kelt levele szerint a »Magyarorszag földalatti gombai« c. munkájáért részére odaítélt ötven darab (húsz koronás) aranyból álló Marczibányi mellékjutalmat átengedte a Magyar Tudományos Akadémiának, azzal a rendeltetéssel, hogy ezen összeg halála napjáig kamatoztatva abból, valamint jelenleg mintegy száznegyvenezer koronát kitevő készpénzvagyonából, melyre nézve a leveléhez csatolt eredeti végrendeletben a Magyar Tudományos Akadémiát nevezte meg örökösévé »Hollos Alajosné alapitvany« létesíttessék, amelynek évi kamatai Magyarország gombászati kutatására lesznek felhasználandók. Eredeti végrendeletét, amely az írásbeli magánvégrendeletek kellékével bír, egy vagyonkimutatással együtt, az Akadémia őrizetére bízta. Hálás köszönettel fogadjuk." (Országos Középiskolai Tanáregylet Közleményei 1918. 537-538. 1.) Hollósnak sikerült megoldania azt, amit csak igen kevés nagy szaktudós tudott megoldani: a tudomány legmagasabb csúcsait ostromolni és naponta leszállni, hogy a tudományra éhes középiskolai diákságnak is szerető atyja, gondos nevelője és igazságos vezetője legyen. E két véglet között naponta leküzdeni a rettenetes nívókülönbséget, maga is olyan emberi nagyságot, olyan szellemi erőt és fizikai energiát követel, aminek csak nagyon kevés ember lehet a birtokosa. Hogy mindkettőt kitűnően oldotta meg, napnál világosabb. Éjjel fáradhatatlan, lelkes tudós, és olyat alkot, amiért az egész világ tiszteletét kapja jutalmul, nappal pedig tanár, aki szerető modorával, atyai jóságával, következetes igazságosságával éppen a legnehezebben megnyerhető és a hálaérzettel legkevésbé eltelt középiskolai diákokat sikerült magához láncolnia. Tudományos ténykedése mellett elismert lett tanári munkálkodása közben nem feledkezett meg arról sem, hogy tanítását szemléltetővé tegye, hogy az iskolák szegényes természetrajzi gyűjteményét kiegészítse, vagy hogy olyan gyakorlati tanulmányokat írjon a tanítás módszereiről, amelyek aztán sokszáz fiatal pedagógusnak szabnak irányt és adnak segítő kezet. Pedagógiai dolgozatot írt „A Chémiai gyakorlatról", és készüléket gyártott a kénsavképződés bemutatására és a világítógáz előállítására. Hatszáz darabból