Szakály Ferenc: id. Hollós László élete és munkássága (Szekszárd, 1989)

II. Kecskeméti évek (1891-1911) - 1. A főreáliskolai tanár

szépen és gyorsan rajzolt. Igazságossága miatt első igazgatója kissé megneheztelt rá. Ugyanis Hanusz István Hollóst bízta meg a diákotthon ellenőrzésével is. Meglepetésszerűen megjelent az otthonban, és a tőle megszokott pontossággal és alapossággal lemérte a tanulók kenyéradagját, s amikor azt tapasztalta, hogy nincsen meg az előírt súly, felemelte tiltakozó szavát. Az igazgató ezt személye elleni bizalmatlanságnak vette, és az ellenőrzést sem bízta tovább Hollósra, aki fanatikusan korrekt ember volt, s az inkorrektségnek a leghalványabb jelét sem tűrte el! Igazságossága szintén ilyen rendíthetetlen. Megmondom őszintén, hogy engem is megbízott Hanusz az ellenőrzéssel, de én az észrevett visszásságokat már nem mertem szóvá tenni. Csak magamnak okoztam volna kellemetlenséget és szereztem volna ellenséget. Azt mindenesetre örömmel állapíthatom meg, hogy bár érdemtelenül, de velem szemben mindig bizalmas volt. Bajait elmondta, és én igyekeztem érdekeit mindenkor és mindenkivel szemben megvédelmezni. De a megillető tiszteletet megadtam a tudósnak." Moesz Zsigmond - Moesz Gusztáv mykológus öccse, a kecskeméti főreáliskola volt növendéke - így emlékezik egykori tanáráról: „Kissé bogaras, különc embernek tartottuk. Most tudom, hogy csupán egyszerű, külsőségekre keveset adó ember volt, aki tanártársait is egy kissé lenézte. Ez amolyan tudóshiúság volt, és gunyoros, óvatosan körülírt véleményével saját kiválóságát iparkodott kiemelni. Ezt nem tekintve, viselkedése teljesen korrekt volt, és főleg kirándulásainkon el is feledtette velünk tanári mivoltát. Dolgos, magányos ember volt. Embertársaival keveset törődött. Tudós, akit a gombákon kívül más nem is érdekelt. Csomagjait a postáról maga hozta el, és ilyenkor megmagyarázta, hogy ez nem szégyen. Csomagjaiban mindig gombák voltak. Egyszer még a kémiai órára is behozott egy gombát, és azt magyarázta, hogy az egyedülálló ritkaság, amit most kapott Amerikából. Műveihez festett képeit is mutogatta. Szeretett tréfálni, még a kísérletező asztal mellett is mondott mosolyogva egy-egy tréfát. Nem volt szigorú tanár, de az előírásokhoz ragaszkodott. Maga sohasem mulasztott órát. Kirándulásainkon vigyázott egészségünkre. Szerette minden diákja, ha néha meg is mosolyogtuk dicsekvéseiért. Dicsekvései is szerények voltak. Nem nagyképűsködött, csak éppen tudtunkra adta, hogy ki Ő, ha valaki külsőségek után ítélve erről megfeledkezett volna. Csendes beszédű, jóságos ember volt, bár szeretett csipkelődni és kritizálni. Szeretett diákjaival évődni, és ha valamelyik fiú ügyesen visszavágott, nem neheztelt meg érte. Úgy lát szik, senkivel sem tartott fenn szorosabb barátságot, a tanári szobát is kerülte, amit könnyen megtehetett, mert a tanári szoba messzeesett a természetrajzi szertártól, ahonnan ki sem mozdult."