Szakály Ferenc: id. Hollós László élete és munkássága (Szekszárd, 1989)

I. A háttér és az indulás

pusztán, Mezőőrsön, Vasváron, Györgyházán, Pusztatótin és Jászmonostoron nevelősködött és tanítgatta a magántanulóként vizsgázgató földbirtokosgyerekeket. Egy évnél tovább azonban egyik helyen sem maradt. „Sűrűn változtattam nevelésem helyeit, mindig én mondtam fel, amire természetesen volt is okom bőven" - írja Önéletrajzában. Hogy mi volt az ok, arról nem beszél sehol, ismerve azonban egyéniségét és az akkori társadalmi viszonyokról vallott későbbi nézeteit, bizonyosra vehető, hogy a sokszor üres földbirtokosi életformához nem tudott alkalmazkodni. S amikor nem bírta egy-egy kastély nyomasztó, fojtogató és bizonyosan sok esetben megalázó levegőjét, továbbállt. Nevelősködésének a legtermékenyebb időszaka az utolsó, Jászmonostoron, Fáy Béla családja körében eltöltött esztendő volt. Ebben az időben jelent meg a Cserey-féle növényhatározó, ez kedvet adott Hollósnak a növényhatározáshoz. A család parkjának gazdag növényvilága szinte kínálta magát a sokat sétálgató fiatalember tudományos kedvteléseihez. Amikor ezzel végzett, kirándulásokat tett a közeli hegyekbe, a hétvégeket ott töltötte és rendszerint csak hétfőn tért vissza tanítványaihoz. Ebben az évben 700 virágos növényt határozott meg. A növényekkel rendszerint éjjel foglalkozott; szakszerűen lepréselte és felragasztotta azokat. Hétéves vándorlásai alatt sokszor próbálkozott tanári állás elnyerésével, de mindig elutasították. Igaz, hogy az állások elnyeréséhez protekciót nem vett igénybe. Csak a saját erejére támaszkodott. A visszautasítások nem törték le, de amikor belátta, hogy a jelenlegi diplomájával nem tud elhelyezkedni, tovább kezdett tanulni. Ismét beiratkozott a budapesti egyetemre, ahol - a nevelősködés mellett előbb állat- és növénytant, ezek elvégzése után ásványtant és földrajzot is tanult, és mind a négy tárgyból megszerezte a tanári oklevelet. Az ásványtan hallgatása idején 139 oldalas dolgozatával ásványtani pályadíjat is nyert a Műegyetemen. (A dolgozat tárgyát és címét nem ismerjük.) Tehát ezek az évek is termékenyek voltak számára. 1890-ben végre sikerült az állattan nagynevű tanára, dr. Entz Géza mellé bejutnia tanársegédnek az egyetemre. Itt igen jól érezte magát s valószínűleg a professzor is megkedvelte az aktivitással teli fiatalembert. Úgy érezte elérte amire vágyott és kitárult előtte a tudományos világ kapuja. Annál nagyobb volt a meglepetése, amikor egy évvel később, 1891-ben a növénytani képesítéssel rendelkező tanerő hiányára való hivatkozással a kultuszminiszter a kecskémé ti Állami Főreáliskolához áthelyezte helyettes óraadó tanárnak. Az iskola természetrajz tanára, Krécsy Béla ugyanis egyéves tanulmányi szabadságot kapott és Kanadába utazott. Az ő helyettesítésére kellett Hollósnak Kecskemétre mennie.