Szakály Ferenc: id. Hollós László élete és munkássága (Szekszárd, 1989)

V. Függelék - 2. Hollós László önéletrajza (1939)

újat talált, s ezt „ Új gombák Szekszárd vidékéről" címen, egy tábla rajzzal, a Magyar Tudományos Akadémia adta ki 1926-ban. A Tolnavármegyében feleségével együtt gyűjtött 1386 faj gomba felsorolásának kéziratát az MTA-nak küldte be kiadás végett. A Magyar Tudományos Akadémia 1933-ban ki is nyomatta „Szekszárd vidékének gombái"-/, melynek írói dijáról előre lemondott a szerző. Hollós rajongott az erdőért. Már mint elemi iskolás gyermek, ha csak tehette, az erdőbe szökött, s ettől az egyetlen gyermekét féltő anya vasszigora sem tudta visszatartani. Tízéves korában Székesfehérvárról Veszprémbe ment gyalog a húsvéti szünidőben, hogy a Bakonyban gyűjthessen bogarakat. 14 éves volt, midőn kémiával kezdett foglalkozni. Zsebpénzének java részét éveken át kémiai eszközökre és vegyületekre költötte. A folytonos kísérletezés közben a kémiát annyira megkedvelte, hogy főtárgynak választotta tanárjelölt korában. Jász Monostoron a Fáy családnál két évig nevelősködve egy pompás parkban lakott, megszerette a növényeket s az oda 34 km-re eső Mátrába többször elment gyalog, növényeket gyűjteni. Rendszerint szombat délután indult, vasárnap gyűjtött, s hétfőn délelőtt viszszaérkezett. Mint kecskeméti tanár sok száz növénygyűjtő kirándulást tett a környékbeli erdőkbe gyalog, többször még a Tisza melletti 32 km-re fekvő Szikrába is, amíg nem volt vasútja. Hollós gyűjtött bogarat, lepkét, tojást, virágos növényt, gombát, ásványt, kövületet, régiséget, tömött madarakat és emlősöket, s ezt mind iparkodott feldolgozni, meghatározni. Tanár korában csak heti 15 leckeórája volt, társaságba nem járt, s így bőven került ideje, gyűjtött anyagával irodalmilag is foglalkozni. Ilyen sokoldalú, a gombászatban mélyen szántó, tudományos foglalkozást űzni csak visszavonult, zárkózott életmód mellett volt lehetséges, s ezért Hollóst, aki Szekszárdon született, ott nyugalomba vonulva huzamos ideig élt, még szülővárosában sem ismerték, sőt a korlátolt elméjű buta söpredék le is kicsinyelte, gúnyolta. A külföldi szaktudósok annál jobban ismerték tudományos munkái révén, műveikben hivatkoztak „a tudós magyar" megállapításaira, s leveleikkel felkeresték. Hollós lelkiismeretes, buzgó tanár volt, aki szerette szaktárgyait, lelkesedésből ment pályájára, elsőnek tekintette kötelességét, a tanítást, s csak, ha vége volt óráinak, akkor foglalkozott gyűjtött anyagával. Nemcsak három órakor kelt fel naponta, hanem évek során keresztül az iskola kémiai dolgozó helyiségébe hozatta ebédjét, hogy a hazamenés-jövéssel ne veszítsen munkaidejéből. Ez a rendkívüli szorgalom párosulva a természet iránti rajongással, teszi érthetővé irodalmi tevékenységét Hollósnak, aki még 72 éves korában is nyáron reggel három órakor kelt és sok gyűjtő kirándulást tett Tolnavármegyében, ahol 1386faj gombát gyűjtött össze. Hollósnak kecskeméti tanár korában 42 nagy koszorú skatulyát megtöltő gombagyűjteménye volt. Ez a gyűjtemény magában foglalta Magyarország 27 vármegyéjében gyűjtött anyagot, több mint 300, Hollóstól latin nyelven leírt új gombát és mind az öt világrészbői, főleg Amerikából csere és vétel útján szerzett gombákat. A gyűjtemény 1891 óta a kecskeméti állami főreáliskola kémiai anyagraktárában volt az igazgató engedélyével. 1911-ig, tehát 20 éven keresztül három főigazgató látta és nem kifogásolta, annál kevésbé nem, mert Hollós a gyűjteményt a Magyar Nemzeti Múzeumnak hagyta végrendeietileg. 1911-ben az új igazgató, dr. Kacsóh Pongrác a gyűjteményt nem tűrte meg, a raktárhelyiségből osztálytermet akart csináltatni. Erre Hollós gyűjteményét a szemétgödörbe szórta. A nagy, 10-15 literes, folyadékokkal telt üvegek azonban nem voltak másutt beraktározhatók, továbbra is ott maradtak. Az új osztálytermet csak öt hónapon keresztül használták, aztán becsukták, mert a különféle folyadékok ártalmas kipárolgásai nem bírták el a tanulók, egymásután beteget jelentettek.