Szakály Ferenc: id. Hollós László élete és munkássága (Szekszárd, 1989)

I. A háttér és az indulás

I. A HÁTTÉR ÉS AZ INDULÁS Hollós László szekszárdi családból származott. Nagyapja, Schwartzkopf Domokos vándor iparoslegényként Linzből érkezett és mézeskalácsos-bábos mesterként működött. Klementsits Borbálával kötött házasságából több gyereke született, közöttük a tudós édesapja, Alajos 1827-ben. A jómódúvá cseperedett iparos iskoláztatta gyermekeit. Alajos középiskolákat végzett, majd 21 éves korában, 1848-ban katonának jelentkezett a szabadságharc honvédseregébe. Az ügyes és lelkes fiatalember hamarosan tiszt, főhadnagy lett. A szabadságharc bukása után ő is az osztrákok kezére került. Előbb a bécsi Theresienstadt hírhedt börtönében raboskodott. Utána besorozták közkatonának és éveken keresztül Csehországban, Prágában teljesített katonai szolgálatot. Hazatérte után telekkönyvi tisztviselő, főtelekbíró lett és telekkönyvi rajzok készítésével foglalkozott. 1858-ban házasságot kötött Czieger Annával, akitől négy gyermeke született. Állását személyi okok miatt hamarosan otthagyta és ügyvédi irodát nyitott. 1906-ban bekövetkezett haláláig a Szekszárd-bátai Ármentesítő Társulat ügyésze volt. Hollós László idős korában így emlékezik meg édesapjáról: „Apám kevés szavú, visszavonult ember volt, aki sem kávéházba, sem kocsmába nem járt. Mindketten szerettük a zajtalan, becsületes munkát és meglett férfi korunkban is tanultunk a diplomáért. Utáltuk a törtetést, de nem is kaptunk zsíros jövedelmű állásokat, hanem legfeljebb ingyenes munkával járó üres címeket. Atyám a főtelekbírói állásáról lemondott, mert az akkori főispán lekicsinylően, sértő modorban beszélt vele." Hollós Alajos népszerűségére jellemző, hogy a helyi 48-as Honvédegylet elnökévé választották s öreg honvédtársai rajongó szeretettel vették körül. Erre elég idézni a két helyi újság egykori nekrológját: „Nagyon tiszteletre méltó férfiú volt - írja a »Tolnavarmegye« (1906. okt. 14.) - ki szerény, egyszerű, és tisztes egyéniségével társai megbecsülését érdemelte ki. A megboldogult a szabadságharcot is végigküzdötte és az ácsi ütközetben megsebesült. A szekszárdi Honvédegyletnek volt az elnöke. Az öreg honvédek gyászfátyolos, nemzeti zászló alatt jelentek meg..." A „Tolnamegyei Közlöny" (1906. okt. 11.) így ír: „A magyar szabadságharc dicső bajnokainak már nagyon megfogyott