Mészáros Gyula: Szekszárd és környéke török díszítésű kerámia emlékei (Szekszárd, 1968)

3. KÁLYHÁSMUNKA A mázatlan, korommentes agyag kályhafiók- és csempetöredékek, kályhadíszek szintén a szekszárdi fazekasműhelyben készültek. A négyzetes szájú fiókok kerek öblét körbefutó, éles szélű, koncentrikus bordák díszítik (XLIII. t. 2.). Egyik példányon a középponti bordadísz ujjheggyel visszanyomkodott (XLIII. t. I.). Ennek a kályhafiók-díszítésnek több variációjával is találokzunk a mórágyi ásatag kerámiatöredékek között, a szekszárdiakéhoz hasonló nyerstermék-állapotban (XLII. t. 1-6.). Az ujjbenyomkodással alakított rozettás díszű, zöldmázas kályhafiókot Konrád Straus XVIL és XVIII. századinak tartja. Nálunk ez a típus még a XIX. században is tovább él a magyar falu otthonaiban. Korai (XVIL századi) gyártmányainak szép sorozatát adták az egri vár tömlöcbástyájának leletei. 4. EGYÉB HASZNÁLATI ESZKÖZÖK MARADVÁNYAI A KEMENCE TERÜLETÉN Mint már fentebb említettük, kemencénk korának meghatározásához saját ipari termékein kívül egyéb olyan használati eszközök is hozzásegíthetnek, melyek a műhely közvetlen területéről származnak. Ilyen természetű leletanyagunk gyér ugyan, kormegállapítás szempontjából mégis figyelmet érdemel. Az anyag részben pipa-, részben üvegtöredékckből áll. A) Agyagpipák Három téglavörösre égetett, mázatlan (34. kép 1-3.), egy ragyogó fehér-barna mázas, emberfej alakú, végül két barna mázas agyagpipa maradványa került elő a kemence körüli kerámiai törmelékrétegből. Az I. sz. pipanyak plasztikus háromszögekből és apró pontokból álló mintázata, a 2. sz., hasonló töredék turbántekercses vége, végül a 3. sz. pipatöredék fejének két oldalán deltoid alakban csoportosított 16-16 plasztikus pontdísz a XVIII. század még török előmintákat őriző magyar cseréppipáira jellemző díszítő motívumok. A két barnamázas töredék szintén ebbe a kategóriába tartozó típus, Az egri vár ásatása ennek a csoportnak számos változatát szolgáltatta, XVIII. századi leletanyagában. B) Üvegedény-maradványok Az üvegholmi néhány palack- és pohártöredékből áll. Az egyik palack vállrésze a nyaktőhöz kis körpárkánnyal csatlakozik. Az erősen kiálló száj perem széle hurkaszerűen megvastagodó, de nem a későközépkori vastag, gyűrűs üvegszájak arányában. A XVIII-XIX. század találkozása körüli évtizedek jellegzetes, lapos pincetok palackjainak típusa ez (35. kép 4.). A másik változat egy kis szűkszájú, rövidnyakú pálinkásüveg szivárványszínben irizáló töredéke (35. kép 3.).