Mészáros Gyula: Szekszárd és környéke török díszítésű kerámia emlékei (Szekszárd, 1968)

2. FAZEKASEDÉNYEK MARADVÁNYAI A SZEKSZÁRDI KEMENCE LELETANYAGÁBAN A) Serpenyő: Színes, törökös tálasedényeink korának közelebbi meghatározásához hozzásegítenek azok a kísérőleletek, melyek vagy a kérdéses műhely egyéb termékeihez, azaz más típuskörbe tartozó edényeihez tartoznak, vagy pedig, mint használati tárgyak, a műhelyben, a műhely környékén dolgozók személyi tulajdonaiként maradtak vissza. A Rákóczi utcai fazekaskemence univerzális jellegének megfelelően a félkész kerámiaanyagban - tálasedényeken kívül - szorosan a fazekasmesterség körébe tartozó agyagáru is szerepel. így megtaláljuk a 20. század előtti évszázadok konyhaedényeinek egyik elmaradhatatlan típusát: a sütő-főzőedények rendjébe sorolható agyag lábas-serpenyőt (XXXIX. t. 1-8.). Az edény formájára jellemző a meredek, hengerded fal, a bécsi grafitos fazekakéra emlékeztető vastag, szélesen lehajló perem, a kanta kiöntő csövéhez hasonló fogantyú, végül az edénytípusnak nevet adó, szarv alakú, kifelé görbülő három láb. Utóbbiak gyakori díszítése a tövüknél kívül alkalmazott egy vagy két benyomott lencsedísz (XXXIX. t. 6-8.) A lábak átmetszete vagy ovális, vagy - ha behajtott szélű - kifli alak. Valamennyi serpenyőtöredék az első égetés utáni félkész állapotban találtatott, tehát kemencénk hiteles termékei. A töredékek XVIII. századi típusú serpenyők részei. B) Főző fazék : A fazékmaradványok között három típust találunk: 1. Egyenesen felálló perem, alatta körbefutó, élezett borda, melyből domború külső felületű s alsó tövénél ujjheggyel benyomott lencsedíszes fül indul ki (XT... t. I.). 2. Lekerekített szélű keskeny, sima perem, sima oldalfal. A peremből kívül domború felületű fül indul és hajlik a nyaktőhöz; alsó és felső tövénél egy-egy benyomott lencsedísz (XL. t. 3.). 3. Enyhén kifelé dűlő (tölcséres) perem, alatta éles szélű körborda. A peremből kiinduló fül alul lencsedíszes. Ennek az edénytípusnak külső falát rendszerint mélyen járó korongbarázdák borítják (XL. t. 2., 4., 6.). Az előkerült fazékmaradványok legnagyobb része félgyártmány, de előfordul olyan példány is, melynél a száj belső oldalára már rákerült a nyakrésznél lejebb nem terjedő, sötétbarna máz (XL. t. 6.). A főzőfazekak kora általában a XVIII. századra tehető. Legkorábbi formák az 1. és 2. pont alatt ismertetett változatok, melyek típusai már a XVII. században megjelennek.