Mészáros Gyula: Szekszárd és környéke török díszítésű kerámia emlékei (Szekszárd, 1968)

31. kép: Régi mórágyi tulipános tányér. Fig. 31: O/á Mórágy-plate with tulip design. melyen a két kihajló ágat egy-egy szál szekfű képezi, míg a középső főágon tulipán ékeskedik. A szár itt kétfelé kihajló csigavonalas sziklevélből indul. Rokonság mutatkozik a bemutatott két mórágyi tulipános tál és az Iparművészeti Múzeum 1768-as évszámmal jelzett sgraffitos tálja életfa díszítményének magyaros elemei és kompozíciója között (L.: Soproni O.: Bachminszky kerámiája). Hasonló felépítésű (tulipános-életfás) növényi díszítménnycl ékes fajansz tálakat ismertet K. Cernohorsky „Moravská Lidová Keramika" c. művében, az „1600 körüli" évekből, a habánokkal szomszédos területről („Morava"). A XVIII. századi magyar tálasedény-díszítés típuskörébe tartozik a szekszárdi műhely egyik behúzott szélű, aránylag kevésbé meredek falú, kisebb táljának szép mintázata: A sötétbarna alapmázú edény öblében írókával felrakott, középponti elhelyezésű fehér kör látható (XXXIII. t.), öt félköríves sziromlevéllel. Az ívek belsejét fehér és narancssárga vonalakból álló rácsminta tölti ki, míg a középponti kör belseje üresen maradt. A félkörívek közé hármas zöld sziklevelek ékelődnek, rajtuk - a habán díszítési gyakorlatból jól ismert - három narancssárga harántcsíkkal. A tál since fölött fehér vonal fut körbe, melyből zöld ostormotívumsor indul a perem alatti négyes körvonalhoz. A peremszél külső oldala fehérrel csíkozott. Tálunkéval rokon díszítményt visel a szekszárdi múzeum egyik XVIII. századi tányértöredéke, mely a szomszédos Tolna község területén, földmunkák során került felszínre (XXXIV. t.). Az edény belső oldalát rücskös zöld máz borítja, melyre írókával rajzolták fel az alábbi, világoszöld színben kiütköző motívumot: A tányér öblében a szekszárdi táléval azonos, de itt eredetileg hatszirmú rozettát találunk. A rácsdísz azonban ez esetben a középponti kört tölti ki, míg a kissé ovális sziromlevelek íveiben négy-négy párhuzamos pálcika látható. A tányér oldalán, a sincből kiindulva a félkörös ívsor megismétlődik, ez esetben 6-7 pálcikás kitöltéssel. A hármas sziklevél mindkét ívsor közeiben jelentkezik. A perem a tányéron csíkozott. Egy XVIII. századi egri táltöredék belső oldalán hasonló elrendezésű: ív-pálcikasziklevél motívumsorral találkozunk, sőt rajta a habános hármas harántcsíkozást is megtaláljuk (XXIII. t. 4.). A rácsmintás rozetta motívuma - egy 1816-os évszámot viselő, fehér alapmázú sárközi cseréptányér, a szakcsi későhabán kerámia istb. tanúsága szerint - még a XIX. századot is megérte (L. : Orsz. Népr. Múz. gyűjteményében és 38. kép).