Mészáros Gyula: Szekszárd és környéke török díszítésű kerámia emlékei (Szekszárd, 1968)
valamint a sziklevél ilyen kombinációja egy sárgásfehér alapmázú táltöredéken is jelentkezik (XXIX. t. 2.). Az edény belső falán vékony narancssárga ív hajlásában vastag barna csigavonalat találunk, az ívek között kettős zöld sziklevéllel. A perem alatt három vékony, világosbarna színű gyűrű, közöttük egy-egy vastag, téglavörös hullámvonallal. Egy mórágyi fehér táltöredék belső oldalának vékony barna vonallal húzott ívsora alatt - kétoldalról indulnak ki felfelé hajló sziklevél-kötegek, míg az ívközöket spirálrugószerű vonalkázás tölti ki (XXXI. t. 2.). Az ívsor egy másik, sárgásfehér belső alapmázú szekszárdi táltöredéken az előbbi tükörképeként, azaz lefelé hajló íveléssel jelenik meg, körbefutó sima és egy hullámos barna vonalnyalábból kiindulva. A vékony barna ívvonalak hajlatában itt is megtaláljuk a csigavonalat, felváltva barna és narancssárga színben, de itt mindig vele egy csokorba fogott hármas, vagy többszörös vékony, csápszerű sziklevél-köteggel társulva (XXIX. t. 4.). Két-két ív között a szokásos szikleveleket, vagy vonalkázást ezúttal világoszöld ostormotívum helyettesíti. Pontosan az előbbi, csigavonalas csokrot találjuk meg - forgó alakzatba formálva - egy kicsiny, fehérmázas szekszárdi tányér öblében: A sárgásbarna csokrok tövét két-két harántirányú, vastag, sötétzöld csík fogja össze (XXIX. t. 3.). Ezt a díszítést találjuk egyébként egy ásatag mórágyi, félkész tányér belső falán (27. kép) és a szekszárdi múzeum évszámmal ellátott (1814), madaras fekete táljának díszítésében is, de a csokor szárát összefogó harántcsík nélkül (28. kép. Lh. : Tolna megye). Hasonló motívummal találkozunk még azon a XIX. századból származó, madaras mórágyi tálon is, melyen a madár lábai, farokdísze és a madárfigurát koszorúzó későhabán jellegű - stilizált növényi díszítmények egyirányba lendülő sziklevélkötegei - forgói - elrendezésükben mintegy megőrizték a törökös forgóvirág lüktető ritmusát (29. kép; Népr. Múzeum. Andrásfalvy-Vadócz: „A Sárköz népművészete" c. műből). Itt is rá kell mutatnunk a szekszárdi és mórágyi ásatag tálasedények díszítése között mutatkozó rokonságra: Az ívsor, az ívek közötti ostormotívum, a sziklevél, a csokorra fogott csigavonalsziklevél együttes, valamint önálló csigavonalas dísz több fehér, sárgásfehér, zöldesfehér vagy barna alapmázú táltöredéken megtalálható a mórágyi anyagban, a szekszárdi műhelyével azonos színskála (zöld, barna, narancssárga) felvonultatása mellett, ugyancsak sima- és hullámvonalas keretbe foglaltan (VI. t. 2-8., XXXI. t. 1-2.). ^ A mórágyi motívumok azonban határozottabb, 'finomabb vonalvezetésűek, szemben a szekszárdi, sokszor elnagyolt, sokszor durva kidolgozású díszítéssel. 27. kép: Agyag tányérka Mórágyról (fedőmáz nélkülii félgyártmány). Fig. 27: Small clay plate from Mórágy (semi-finished product without covering glaze)