Mészáros Gyula: Szekszárd és környéke török díszítésű kerámia emlékei (Szekszárd, 1968)

SZEKSZÁRD VÁROS EDDIG ISMERT LEGRÉGIBB TÖRÖKÖS FAZEKASKEMENCE JE 1959. nyarán Bors István agronómus Szekszárd - Rákóczi u. 67. szám alatti házának udvarában, alagsori helyiség létesítése céljából földet termeltek ki, 6X7 méteres alapterületen. Az alapgödör ÉNy-i felében keskeny téglaboltozatra akadtak, 80-100 cm mélységben. A. már omlékonnyá vált, vörösre égett téglasorokból rakott boltozat kemence maradványának bizonyult. Tetőrésze hiányzott. A kemence csonka alakja - függőleges átmetszetében - befelé hajló csonkakúp, alaprajza megközelítően K-Ny irányítású téglalap. (XII. t., XIII. t. 1-2. sz.) Nyugati vége, ahol a tüzelőtér és annak nyílása feltételezhető volt, elveszett az alapgödör már fel nem tárható, később létesített épület padozata alá futó partfalában. A kemence keleti végének jelentős részét kidobták, mielőtt még a szekszárdi múzeum tudomást szerezhetett volna a lelőhelyről, illetve a leletről. Az oldalfalak belső tövében, kétoldalt, 30 cm magas, 15 cm széles téglapárkány, lábazat futott végig. A boltozat belső falát 2 cm vastag, simított sárzás vonta be. A fenék a simítás alatt 8 cm vastagságban átégett, eredeti lősz-föld. A kemence keleti végét egy sor téglából rakott, haránt irányú fal zárta le, melynek csak alaptéglái maradtak meg. Futása déli irányban, 5,3 m távolság után megszakadt. A kemencemaradvány kitöltése vályogtörmelékes föld volt, benne figurális díszű, feliratos üvegpohár két töredéke és az edényégetésnél használatos néhány kicsiny, hiányos agyag háromláb. Általában az egész alapgödör kiemelt földje a már korábban is megbolygatott kemencének és a hozzá tartozott építménynek tégla- és vályogtörmelékével, továbbá legnagyobb részt félkész állapotban maradt agyagedények maradványaival volt telítve. A 2 méter mély gödör DK-i sarkában nagyobb kiterjedésű hulladékveremnek körcikk alakú, élesen elváló sötét foltja látszott. Feltöltése humuszos földdel kevert népi kerámiatörmelék volt, benne sárgásbarnára égetett, mázatlan bokály-, agyagtál- és kályhafiók-cserepekkel. A tálak belső fele többnyire díszített, de fedőmáz nélküli. Különböző, félkész és kész állapotban lévő agyagedény-maradványok, pipák töredékei és üvegpohár-darabok kerültek elő a gödör más részéből, mint szórványanyag. Az alapgödör keleti falában alacsony sárgaföld-kupacot vágtak át a földkitermelést végző munkások. Benne mázatlan bokálytöredékek voltak zsúfoltan beágyazva (XII. t. IV. ábra). A Rákóczi utcai leletanyag zömében az agyagművcsséggel áll kapcsolatban. Az edénytöredékek között XVIII. századi népi kerámia az uralkodó, melynek aránylag nagy száma, de főleg egyazon típusok gyakori ismétlődése, a készáru-töredékek friss volta (használati szennyeződés, kopás hiánya), végül a tálasság egyik jelleg-