Mészáros Gyula: Szekszárd és környéke török díszítésű kerámia emlékei (Szekszárd, 1968)

A XVIII. század végén azután újabb, határozottan délszláv csengésű jövevény családnevekkel találkozunk a szekszárdi céhokmányokban (Ránics, Martonics, Honorics, Muzsonics, Antalics, Blaskovics, Budin, Mikola), természetesen népes magyar nevű csoport mellett. A XVIII-XIX. század fordulója körül beállt nagy iparos, mesterlegény vándorlás országos jelenség. Mozgalmas volt ebben az időben a szekszárdi fazekasok céhe is. Más helységekből, idegen megyékből, más országrészekből jöttek ide ifjak, akik itt nyertek mesterlevelet és sokan közülük itt is maradtak. Ilyen bejegyzett vidéki nevekkel találkozunk például a szekszárdi gerencsérek Céhkönyvében a XVIII. század végéről és a századforduló éveiből: 1786: „Káptalanfai Honorits Mihál" 1787: „Kaposvári Nagy Mártony" 1793: „Kis Vejkei Pezseg Ignátz" 1793: „Kis Vejkei Meyer András" „Anno 1726 Dje 18 Juny Amely N. Czibélj Fazekas Mester Emberek becsületessen be attak magokat úgy kövvötrkeznek. Legh első ugy mint Czi Mester Miszáros Istvany Kis Marton Attya Mester Tob becsőlétes Mester Társaink Joannis Szabó Franciscus Novak Andreas Melchárt Joannis Popos Gregorius Kovács Michael Türöky Petrus Sáfrány Katies Mihály Michael Horváth Kerestes Istvány Karol (?) György Horvát György" 22. kép: A szekszárdi fazekas céh ijz6-tól vezetett, legrégibb Céhkönyvének 6. oldala. Fig. 22: 6th page of the oldest Guild Book of the Potters' Guild, of Szekszárd, having been begun in rjz6.