Lőrincz Aladárné: Bukovinai székely szőttesek – technikák és mintalapok (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2000)

Többnyüstös technikák - A szinyirejárós (színérejárós) szövés

csiptetés mindig ugyanúgy következik. Ezt a sorozatot hétszer ismételjük. A kis mintarészeket tizenkétszer ismételjük meg. Ekkor alakul ki a kisasztal és mellette a rudak. Aztán újra pálcáknak és virágnak kell kialakulnia, majd megint rudaknak kisasztallal. Előfordul, hogy nem nyílik rendesen szét a felvetés és hibás lesz a minta. A szinyirejárós (színérejárós) szövés: Nagyon régi technika. Zsákok és tarisznyák szövéséhez használták. Szőtték durvább és finomabb kenderből, pamutból, gyapjúból. Tarisznya szövéshez sirített kendercérnát vetettek fel, de vékonyabbat és sűrűbben, mint a festékesnél. A mejkje festékeshez használt gyapjú volt, sok bordóval, kevés zölddel, sárgával és lilával. Jellegzetes, sűrű, egyenletes a csíkozása. Az átalvető tarisznyák is ebből készültek. A pántjuk csihánból volt, madzagszövőn szőtték, színesre festették. Ugyanezen a felvetésen szőtték meg a zsákokat is, ahol az ontokját csepüből fonták, kevésbé sirítették, hogy puha legyen és jól ráverődjön. Olyan kemény és sűrű lett, hogy a liszt sem ment át rajta. A köznapi párnákat is szőtték így, sokkal finomabb anyagból, a párnafejeket bordóval csíkozták. A zsák 50-60 cm széles, ritkább nyüstöket és bordákat tettek fel a szövéséhez. A befogdosás, a befűzés egyszerű: 1, 2, 3, 4-es nyüst, végig míg elfogy. Mindegyik nyüstöt külön kötik fel egyenként, a lábítókat is ugyanígy: egyes az egyesre, kettes a kettesre, hármas a hármasra, négyes a négyesre. Sorban, egyenként nyomják le a lábítókat. Azért nevezik szinyirejárosnak, mert a színe alul lesz. Nem egyforma a két oldala. A színén a színe látszik, a fordítottján meg a szövése.