Balázs Kovács Sándor - Deli Erzsébet: Kézművesek, népi iparművészek Tolna megyében. (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1999)

Kézműipari hagyományok Tolna megyében (B. K. S) - Textil-, gyapjúfeldolgozás

tek, akik egymás technikai fogásait sem alkalmazhatták. A sávolosok vörös csíkokkal, sávolykötéses derékalj huzatokat szőttek, akár a bajaiak, míg a cifraszövők vánkos- és párnacihákat. (Ez utóbbi kétszeles, csak vetett ágyra használatos, takarózásra alkalmatlan keskeny dunyhahuzatot jelöl. A párna a Sárközben később is dunyhát jelentett.) A 18. század eleji 1 imitációk utalnak a feldolgozandó alapanyagra. Ez zömében kender és len lehetett, amelyet már fonallá megdolgozva kapott a takács a megrendelőtől. A század vége felé a pamut is jelen volt a Tolna megyei szőttesekben. Zombán 1796-ban pl. két leltár is említésre méltónak tartja a „vörös pamukkal szövött" párnát és abroszt, és a „pamukkal szövött törülköző kendőt", mint értékesebb hagyatéki tételt. A 19. század eleji inventáriumokban pedig egyre sűrűbb a pamut megjelenése. A szekszárdi Móricz Anna 1819-ben összeírt ingóságainak leltárában pl. az értékesebb holmi között „Pamukos dunyha 1, Pamukos vászon 3, Pamukos párna 2, Pamukos törülköző kendő 1 " szerepelt. A korabeli takácsárszabások azonban csak „közönséges" és „vékony" minőségű „kenderszálról" és „lenszálról" szólnak. A pamutot, ami csak az „engedélyezett szabad kereskedelem révén jutott a magyar piacra" - úgy tűnik, kevéssé kedvelték még a múlt század végén is, amikor pedig a kender- és lenfonal hiánya már jelentkezett. Antal Mátyás szekszárdi takácsmester szerint ebben az időben a móri és szegedi lenből szőtték szívesen a fehér portékát. Említésre méltó tényként maradt fenn, hogy a kapospulai takács hajlandó volt pamutosvásznat is szőni. (A Kapós mentén a finom szálakender volt a takácsok kedvelt alapanyaga. Idővel azonban egyre több takács volt kénytelen a boltban vett pamutot is elfogadni, amiből paraszt- vagy simavásznat, sőt hímeset is szőttek.) A sárköziek azonban nem alkudtak meg a bolti pamuttal. A decsiek továbbra is saját kenderüket szövették meg, amiből a takácsok „uan vastagot szüttek, mintha zsák lött vóna. Mink nem tudtunk uan zsákot sem szűni mint a takács. Nahát akkor párnát se tudtunk uant szűni." Babus Jolán szerint is a szekszárdi takácsok mindvégig csak „házi fonálból szőttek, amikor a polgárosodás folytán kevesebbedtek a fonó- Sárközi szoba részlete a felvetett ággyal (fotó: Gere)