Balázs Kovács Sándor - Deli Erzsébet: Kézművesek, népi iparművészek Tolna megyében. (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1999)
„…a szépség kertjében…” (D. E. ) - 32. Fábián Mártonné
Fábián Mártonné (szül. Kásler Balbina) szövő, népi iparművész 1928. január 27-én a bukovinai Andrásfalván született. Már apró gyermekként ott „lábatlankodott" édesanyja mellett, aki szőtt. „.... ahogy elértem a mellyéket, a macsukát oda tudtam dugni, már akkor nekem szőni kellett. Ha kettőt őtöttem el avval is hamarább vót." 10 A családnak - a többi bukovinai székelyhez hasonlóan - menekülnie kellett. Előbb a Bácskába, aztán Zala megyébe, majd a Tolna megyei Lengyelbe (1945-ben) kerültek. 1947-ben férjhez ment, 1962 óta él Bonyhádon a család. Férje a gyári munka mellett földet művelt, gazdálkodott. Balbina a termelőszövetkezetben és az otthon végzett munka, valamint három gyermek mellett, főleg éjszaka szőtt, sokszor hajnalig. Ha valamit elkezdett, addig nem nyugodott míg be nem fejezte. Szenvedélyévé vált a szövés. így teltek az évek. A gyermekek felnőttek, férje meghalt. „... mikor nyugdíjba mentem, akkor mindjárt beiratkoztam a szövőszakkörbe. Sokan elítéltek, aszongyák az nem igaz, hogy te nem tudsz szőni..." 11 Tudott, de szerette volna azt is tudni, hogy mit csinál, miért úgy csinálja, vane még valami, amit tanulhat másoktól. A szövőszakkör után elkezdett járni a Székely Körbe. A szövés mellé az ének, a tánc és a gyűjtőmunka is bekerült az életébe. Néprajzi táborokban oktatta a szövést a fiataloknak, majd kiállításokra küldte, lezsűriztette 60 darab szőttesét, ami a népi iparművész cím elnyerését jelentette számára 1994-ben. „Osi kultúránk őrzéséért és ápolásáért" a Székely Szövetség Sebestyén Adám-díját kapta 1996-ban. Féltve őrzi mindkét elismerésről az igazolást. Az eltelt 70 évről így vélekedik: „Nehéz, küzdelmes életet tudhatok magaménak, amelynek voltak örömteli szakaszai is. Elsősorban a családra, gyermekekre, unokákra gondolok. Az elismerések jó érzéssel töltöttek el. Némi elégtétel azok után, ami kislányként markolta a szüvemet: miért kell oly szegénynek lennünk, hogy még iskolába se járhattam: alig tengődtünk egyik napról a másikra. A rengeteg átvirrasztott, átdolgozott éjszaka nem volt hiábavaló »T2 Falra való kendő („kendedző")
