Balázs Kovács Sándor - Deli Erzsébet: Kézművesek, népi iparművészek Tolna megyében. (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1999)

„…a szépség kertjében…” (D. E. ) - 32. Fábián Mártonné

Fábián Mártonné (szül. Kásler Balbina) szövő, népi iparművész 1928. január 27-én a bukovinai Andrásfalván született. Már apró gyermekként ott „lábatlankodott" édesanyja mellett, aki szőtt. „.... ahogy elértem a mellyéket, a macsukát oda tudtam dug­ni, már akkor nekem szőni kellett. Ha kettőt őtöttem el avval is hamarább vót." 10 A családnak - a többi bukovinai székelyhez hasonlóan - me­nekülnie kellett. Előbb a Bácskába, aztán Zala megyébe, majd a Tolna megyei Lengyelbe (1945-ben) kerültek. 1947-ben férjhez ment, 1962 óta él Bonyhádon a család. Férje a gyári munka mel­lett földet művelt, gazdálkodott. Balbina a termelőszövetkezet­ben és az otthon végzett munka, valamint három gyermek mellett, főleg éjszaka szőtt, sok­szor hajnalig. Ha valamit elkezdett, addig nem nyugodott míg be nem fejezte. Szenvedélyé­vé vált a szövés. így teltek az évek. A gyermekek felnőttek, férje meg­halt. „... mikor nyugdíjba mentem, ak­kor mindjárt beiratkoztam a szövőszak­körbe. Sokan elítéltek, aszongyák az nem igaz, hogy te nem tudsz szőni..." 11 Tudott, de szerette volna azt is tudni, hogy mit csinál, miért úgy csinálja, van­e még valami, amit tanulhat másoktól. A szövőszakkör után elkezdett járni a Székely Körbe. A szövés mellé az ének, a tánc és a gyűjtőmunka is bekerült az életébe. Néprajzi táborokban oktatta a szövést a fiataloknak, majd kiállításokra küldte, lezsűriztette 60 darab szőttesét, ami a népi iparművész cím elnyerését jelentette számára 1994-ben. „Osi kul­túránk őrzéséért és ápolásáért" a Szé­kely Szövetség Sebestyén Adám-díját kapta 1996-ban. Féltve őrzi mindkét el­ismerésről az igazolást. Az eltelt 70 évről így vélekedik: „Ne­héz, küzdelmes életet tudhatok maga­ménak, amelynek voltak örömteli sza­kaszai is. Elsősorban a családra, gyer­mekekre, unokákra gondolok. Az elis­merések jó érzéssel töltöttek el. Némi elégtétel azok után, ami kislányként markolta a szüvemet: miért kell oly sze­génynek lennünk, hogy még iskolába se járhattam: alig tengődtünk egyik napról a másikra. A rengeteg átvirrasztott, át­dolgozott éjszaka nem volt hiábava­ló »T2 Falra való kendő („kendedző")

Next

/
Thumbnails
Contents