Balázs Kovács Sándor - Deli Erzsébet: Kézművesek, népi iparművészek Tolna megyében. (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1999)
„…a szépség kertjében…” (D. E. ) - 1. Bali Istvánné - 2. Werner Andrásné - 3. Tamás László
Bali Istvánné Pusztai Eva szövő (1918- Decs) Sárközi parasztcsaládból származik. A kenderfeldolgozást, fonást és a sárközi szövés tudományát kisleány korában sajátította el édesanyjától, Pusztai Ferencnétől, akit azóta is mesterének vall. Pusztainé - a család szegénysége miatt - a saját házi szükségleteken kívül kénytelen volt eladásra is szőni. Leánya már gyermekfejjel szőtte az ágy- és asztalneműt, az egyszerűbb törölközőket, majd megismerte az igényesebb, nehezebb technikát is. A „szedettes" szövését az 1930-as évek elején tanulta meg, amikor otthon eladásra kezdtek el szőtteseket készíteni. 1945 után háziiparos lett, 1949-től a decsi földműves szövetkezetben a népművészeti részleg tartozott hozzá. Szövőtanfolyamokat vezetett, s kutatta a régi mintákat a sárközi falvakban és a múzeumokban. Alapító tagja a Sárközi Népművészeti Háziipari Szövetkezetnek (1952), ahol nyugdíjba vonulásáig dolgozott. A hagyományokat tisztelőszőtteseiterőteljes díszítettség, tömörség jellemzi. Gyakori díszítőmotívumai a „párosgalamb", „kőlábas", „csillagos", „tölgyfaleveles" szedett mintaelemek. 1955-ben Hildelbrant István filmet készített róla. 1952 óta részt vett szinte minden népművészeti kiállításon, országos szőttespályázaton. Díjat nyert szőtteseit a Népi Iparművészeti Múzeumban (Budapest, Kecskemét) őrzik. 1954-ben népi iparművész, 1955-ben a Népművészet Mestere lett. Werner Andrásné Tóth Katalin szövő ( 1909 - 1993 Ocsény) A szövést 1935 után tanulta meg idős asszonyoktól, s ettől az időtől kezdve kizárólag ezzel foglalkozott. Az 1930-as években kiváló művelője volt a sárközi hímzésnek is, amit a Pilisy Elemér által szervezett tanfolyamokon sajátított el. A Sárközi Népművészeti Szövetkezet alapító tagjaként kezdte meg tervezői-művészeti munkásságát, oktató munkáját. A fiatal szövetkezeti tagok mesterüknek vallották. Segítette, tanácsokkal látta el a kezdőket. Alapos szakmai tudással, nagy gyakorlattal, a sárközi szőttes hagyományok ismeretében kiváló művészi érzékkel fogott hozzá - néhány hasonlóan kiváló társával együtt -, a szőttes dokumentáció elkészítéséhez. Igen jelentős eredményeket ért el az amatőr mozgalomban. 1968-ban leírta a sárközi szövés technológiai folyamatát, és részleteket közölt saját mintagyűjtéséből. E kiadvány az utánpótlás nevelése szempontjából volt fontos, melyet egész életében szem előtt tartott. 1954-ben népi iparművész, 1955-ben - az elsők között - a Népművészet Mestere címet kapta. Tamás László fazekas ( 1923 - Szekszárd) Munkásságának három főállomása: Szekszárd, Bátaszék, Kaposvár. A szakmai ismereteket Szekszárdon szerezte meg, s ez tevékenységében nyomot hagyott. Ugyanis a nagyhírű szekszárdi Tamás fazekas család sarja volt, aki nagybátyja, Tamás /ózse/műhelyében sajátította el a fazekasság alapismereteit, valamint a sárközi kerámiára jellemző stílusjegyeket. Itt tálakat, fazekakat készítettek és azokat a maguk gyártotta „gurgulával" díszítették. Az unokaöccs megtanulta nála a korongolás és a díszítés alapvető fogásait, de ismereteit tovább akarta fejleszteni, ezért az inasévek után 1940-ben továbbállt.
