Balázs Kovács Sándor - Deli Erzsébet: Kézművesek, népi iparművészek Tolna megyében. (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1999)

Bevezető

BEVEZETŐ Tolna megye a kézműipari hagyományokban, népművészeti értékekben gazdag megyék közé tartozik. Azt tapasztaltuk, hogy ezek az értékek nem kapnak kellő helyet, hangsúlyt a megyét bemutató, népszerűsítő kiadványokban, fejlesztési elképzelésekben, pedig egy ,,új" szín, vonzerő lehetne az idegenforgalom számára. Vállalkozások tevékenységét bővíthetné, vagy új vállalkozásokat, új képzési lehetőségeket teremthetne mindaz, ami ezen a területen létezik. Nem kért fel bennünket senki arra, hogy ezzel foglalkozzunk. Fogadatlan prókátorként kezdtük el a munkát 1997 végén. Szerencsére, kezdettől fogva magunk mögött tudhattuk intézményünk - a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum - támogatását, infrastrukturális lehetőségeit, amit ezúton is köszönünk. Országos pályázatokra benyújtott támogatási kérelmeink nem voltak sikeresek. A megjelentetés azoknak az érdeme, akiket a támogatók között felsoroltunk. Egy olyan kötetet tart a kezében az Olvasó, amelynek Kézműipari hagyományok Tolna megyében című első részében (B. Kovács Sándor) megkíséreltük tudományos igénnyel összefoglalni a megye kézműves ipartörténetét a céhes ipartól napjainkig. Ez az áttekintés részben a témának történeti és néprajzi igényű országos összefoglalásaira, részben a megyét érintő saját kutatásokra épül. Ebből az is következik, hogy egy-egy iparcsoport, iparág bemutatásának eltérő terjedelme nemcsak a megyebeli jelentőségét fejezi ki, hanem azt is, hogy az eddigi kutatások az egyik iparágról több, a másikról kevesebb információt halmoztak fel. „...a szépség kertjében... " című második részben összegyűjtöttük a népművészet mesterek, népi iparművészek adatait (Deli Erzsébet) és emlékeztetünk azokra, akik a közelmúltban a népi iparművészet meghatározó jeles személyiségei voltak Tolna megyében és generációk tanulhattak tőlük. (B. K. S.) Az őket követő további rövidebb-hosszabb pályarajzok, pályaképek (összesen 42 személyről) - személyes tapasztalataink, korábbi ismereteink (kiállítások, bemutatók), a szakmai önéletrajzok, valamint a fellelhető irodalom alapján - a tájékoztatás, megismertetés, bemutatás szándékával készültek. (D. E.) Nem vállaltuk, nem vállalhattuk fel a részletekbe menő, elemző értékelést, hiszen nem vagyunk szakírók és nem akartunk abban a szerepben tetszelegni, hogy mindenhez értünk. Az egyén, a személyiség, a gondolkodásmód, a magatartás vagy a tevékenység legfőbb jellemzőit törekedtünk megfogalmazni. A kötetnek ez a része közel fele-fele arányban mutat be népi iparművész vagy népművészet mestere címmel rendelkezőket és olyanokat, akik nem birtokosai a címnek. Azt gondoljuk, hogy e címek valamelyike csak azok között „értékmérő", akik pályáznak rá, akik szeretnék elérni az elismerést. Ezt nem mindenki tartja fontosnak. A munka minőségén kívül a kiválasztást az is befolyásolta, hogy az élő, működő tevékenységek legszélesebb skáláját, korosztályok, tájegységek képviselőit szerettük volna bemutatni. Nyilván benne van egyéni értékelésünk, ízlésünk is, megjegyezve: néhány esetben egy-egy szakágat képviselhetett volna más (mások) is (pl. cserépkályhások), mert legalább olyan minőségű munkát végez (végeznek), mint akit bemutattunk. Ilyen esetben az „érdekesebb" pályaképet választottuk. Szándékos az indokoltnál több fafaragó (9) bemutatása. A szövőkről, hímzőkről, fazekasokról, gyöngyfűzőkről könyvtárnyi irodalom szól. A „nagy öregek" (Balássy, Eőri Szabó, Guszinger, Horváth stb.) után élnek és dolgoznak tanítványaik és néhány fiatal faragó is (Feil, Fehér, Sáfrány, Schroth stb.). Munkáikkal találkozni lehet sokfelé a megyében (Ozo-