Balázs Kovács Sándor - Deli Erzsébet: Kézművesek, népi iparművészek Tolna megyében. (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1999)

Kézműipari hagyományok Tolna megyében (B. K. S) - Textil-, gyapjúfeldolgozás

Német férfi viselet, Váralja 1903. érő blúzt ( Jacke ) és mintás fejkendőt viseltek. A férfiak viselete csattos cipőből (a csizma csak később jött divatba), harisnyából, térdigérő szintén csattos nadrágból, mellényből, kalapból állt. A gallérforma szürke köpenyt vőlegénykorban kapták, a posztómaradékokból szőtt hosszú nagykendő a nők téli ruházatához tartozott. A múlt század második felében a népviseletben lényeges változás történt. A férfiak áttértek a hosszú nadrágra, a bőrpapucs, fehér zokni, később a csizma lett a lábbeli, a szürke téli köppeny helyett fekete posztó télikabátot kezdtek el hordani. A házi vászon mellett megjelentek a gyári anyagok. A női ruhaanyagoknál a karton, a selyem, a szövet is divatba jött. A szoknya és a Jacke ujja meghosszabodott. A 19. század végéig a ruha fehér lenvászon volt, amit kézzel varrtak meg. Később festették a vásznat, az 1920-as évektől sötétkék, sötétbarna, sötétzöld, fekete színűre, a fiatalabbak világoskékre, fehér-sárga mintával. A ruhaiparral kapcsolatban szólni kell még a gombkötő és paszományos mesterségről. Ez az iparág főleg a barokkos viseletek terjedésével párhuzamosan a 18. század elején honosodott meg. Általában magyar igényeket elégítettek ki. Szőr-, selyem-, ezüst- és aranyszállal készült fonalakból gombokat készítettek, sujtásokat, zsinórokat fontak. A gombkötők a gombokat többnyire fa alapra kötötték, felhányva rá a fonalat vagy sodrást a kívánt minta szerint, majd az így kialakult minta közeit tűvel kivarrták, kitöltötték azonos vagy többszínű fonallal, sodrással. A gombkötés általában tűmunka volt, csak a 20. században terjedt el a horgolt gomb készítése. A gombkötő és paszományos mestereknek nagy szerepe volt a népviseletben, főleg a sárközieknél. A két szekszárdi mester zömében számukra dolgozott, ők vásárolták ruhadísznek a sok sújtást, zsinórt, különféle gombokat stb. A szekszárdi Ferdinánd Antal gombkötő neve még a 20. század elején is ismert volt a sárközi népviseletet készítő specialisták között. A ruházati iparhoz tartozott a süveges és a kalapos mestersége is. Főleg a 19. században fejlődött számottevő kézműves iparággá, amikor már a gyári kalapipar erőteljesen kezdte kiszorítani a hagyományos eszközökkel dolgozó kalaposokat. A kalaposok állati szőrökből, de különösen birkagyapjúból és nyúlszőrből készítettek nemezkalapokat. Önálló kalapos céh Tolna megyében nem alakult. A szekszárdi mesterek valószínűleg a győri kalapos céhhez tartoztak. A textiliparban dolgozó Tolna megyei mesterek száma: év takács köteles kékfestő szabó szűrszabó kalapos gombkötő 1828 632 27 23 187 24 26 7 1873 692 44 27 311 32 4 1929 102 55 27 448 38 -