Balázs Kovács Sándor - Deli Erzsébet: Kézművesek, népi iparművészek Tolna megyében. (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1999)

Kézműipari hagyományok Tolna megyében (B. K. S) - Textil-, gyapjúfeldolgozás

Szabott fokötó', Sárköz Télen a fehér szűrposztóból készült (az ünnepi darabokon piros és zöld bőr vagy posztórátétes) rövid szűrdolmányt vagy kisszűrt vették fel. A hosszú vagy öreg szűr gallérját és ujja végét csak fekete posztó díszítette. A cifraszűrt, a hímzett subát, a hímzéssel és rátéttel díszített ujjas ködmönöket csak a gazdagabbak tudták megfizetni. Ugyancsak a múlt század közepétől kezdtek a sárköziek sötétkék vagy fekete posztóból készült zsinóros nadrágot, nagy fémgombokkal díszített mándlit, később rövid fekete, ugyancsak több fémgombsoros, prémes posztókabátot is viselni. A férfiak már a századforduló táján átvették a városi viseletet. Sióagárd népének viselete csupán anyagában utal a Sárközre. A nők legalsó, vállpántos péntője vagy korcos péntője (pendely) a századforduló után a bevarrott típusú ingek terjedésével (és a pruszlik elmaradásával) kettévált: egy rövidpéntőve és egy, az 1920-as évektől kezdve színesebben hímzett vászonpruszlikxa. Az 1880-as évekig mellévarrott bő ujjú ümögöt varrtak, melyet az ujjhosszába betoldott csipkével díszítettek. A bevarrott típusú és színes (kék-vörös, lila) ingeket 1910 körül már a fehér mellett kevés piros és kék hímmel is díszítették. A hímzés egyre nagyobb felületet borított és egyre tarkább lett. Az ing alját a nők is kívül viselték. A hosszú péntőve hétköznap még egy rövid vászonpéntőt, vászon festett, vagy kékfestő melles kötényt kötöttek. Vasárnap fehér gyolcsszoknyát viseltek, körül végig ráncba szedve. Télen és ünnepre 2-3 alsószoknyát, rokollát is felvettek, melyek ugyanúgy, mint az azokon viselt selyem, kasmír vagy kartonszoknya, elöl nem volt összevarrva, kapoccsal záródott. Az ünnepi selyemszoknyákat kerek vagy sűrű, egyenletes redőkbe szedték, anélkül, hogy az anyagot megtörték, levasalták volna. Ünnepnap délelőttre arany csipkével és színes szalaggal (islóggal) díszített varrott virágú selyemkötényt vettek, délután pedig kenyett kötényt hordtak. A selyem és kasmír pruszlikok viselete a századfordulótól kezdve elmaradt, helyükbe 1910-től kezdve a bevarrott ujjú ingek elé színes szalagokkal díszített ümögelő vagy előke került vagy hosszú, szűk ujjas, hátul kereken hosszabbra szabott gyári csipkével és islóggal díszített lobit (női ujjast) húztak. A menyecskék hátul csomóba tekert hajukat szalagos konttyal fedték be. A 20. század elején terjedt el a „harcias" (a szomszédos Harc községről) kendőviselet. Ennél a dísztelen hajkontyot fedő ruhára, a pintlire papírral keményített, sisakszerű, hátrakötött kendőt tettek. Télen berliner kendőt viseltek. Lábukra mintás, színes gyapjúkapcát, selyem- vagy bőrpa-