Balázs Kovács Sándor - Deli Erzsébet: Kézművesek, népi iparművészek Tolna megyében. (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1999)

Kézműipari hagyományok Tolna megyében (B. K. S) - Textil-, gyapjúfeldolgozás

Részlet az ócsényi református egyház úrasztali térítőjéből Paprika Zsuzsa jóvoltából Deesen a vitorlás vagy evezős minta járta. Szél Judit Őcsényben nem varrt egyebet mint, aminek a neve „három rózsa, három levél, három lik". A sárközi mellett a Kapós mente hímzéskultúrája is jelentős voltjellegét a fehér lyukashímzés adja. Elsősorban a férfiinget, a női ingeket és a szoknya alját díszítették hímzéssel. Egy-egy férfiing különböző, díszített részein található hímzések néha harmonikus egységet alkottak, máskor egymástól teljesen eltérő ornamensekkel találkozhatunk egy viseleti darabon belül. A Kapós menti fehérhímzés nem valami különös, specifikus, helyi ízlés megnyilvánulása, hanem a dél-dunántúli fehérhímzések nagy körének szerves része. Lényegében szabadrajzú, vegyes technikájú, viszonylag szúk motívumskálán mozgó új stílusú hímzésmüvészetez, melynek gyökerei alig nyúlnak a 19. század elejénél korábbra. Virágkora ugyanennek a századnak a második felére, végére esik. A hímzett férfiing nemcsak ünnepi viselet volt, hanem munkára is használták. Az inget mindenki maga szabta, varrta, de mindenütt volt olyan ügyeskezu asszony, férfi, aki másnak is varrt hímzett inget. Férfi hímzők is dolgoztak: pl. Pincehelyen Katona István ( 1882-1969), ki fiatal legényként kezdte a rajzolást és hímzést. Kapospulán a 20. század húszas, harmincas éveiben ismert hímzőasszony volt Baranyó Józsefné. Bár a Kapós menti hímzés szoros rokonságot mutat a veszprémi-, somogyi- és zalai fehérhímzéssel, formavilága mindezeknél sokkal gazdagabb, változatosabb. A hímzés alkotóelemei, a környező világ azon egyszerű növényei és tárgyai, melyek közel állnak a nép ismeretvilágához. Mértani alakzatot nem találunk köztük. Leggyakoribb viráguk a rózsa, mely sokféle alakban és különféle elnevezések alatt díszlik a munkákon: „tekert rózsa", „kötött rózsa", „csoportos rózsa", „nagy rózsa", „tüskésrózsa", stb. A virágok közül szeretik még a tulipánt, szegfut és margarétát. A virágok formája és öltéstechnikája falvanként más és más. Pl. a dombóváriak a tulipánt laposöltéssel varrták, a kocsolaiak csak a szegélyt hímezték apró laposöltéssel, a közepét apró lyuksorral töltötték ki. A leveles minták minden faluban nagy szerepet visznek a díszítőfelületen. A hímzett felületeket általában külön szabott anyagra, rátétként varrták az ingre. Jelentős a Tolna megyei német nemzetiségű lakosság hímzéskultúrája is. Előkerültek színes szabadrajzú hímzéssel készült mellények. Legszebben Nagyszékelyben készítették ezeket. Színes keresztszemes (főleg piros és kék színű) hímzések vannak díszlepedőkön, abroszokon és törölközőkön. De került ilyen öltés ingekre, zsebkendőkre is. Fehér hímzések női és férfiingeken, kötényeken, pólyavánkosokon, női sapkákon Jegy kendőkön és törölközőkön készültek. Ezekre szálszámolásos lapos subrika, azsuröltések és szabadrajzú minták kerültek. A férfi és női ingek háziszőttes finom kendervászonból készültek. Szinte minden házban