Balázs Kovács Sándor - Deli Erzsébet: Kézművesek, népi iparművészek Tolna megyében. (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1999)

Kézműipari hagyományok Tolna megyében (B. K. S) - Textil-, gyapjúfeldolgozás

házak, fonál hiány miatt munkájuk is gyérült, mert a szekszárdi polgár a pamutvásznat nem vette tőlük, csak a kendervásznat, kékfestőnek is azt festették, otthon és szőlőben csak azt használták." A Sárközben megmaradt szőttesek kötéstípusait vizsgálva látjuk, hogy a takácsok a vászonkötést és a ripszkötést alkalmazták, amelyet itt duplaverésnek neveznek. Használt volt a sávolyosnak több változata, és meglehetősen ritkán, de jelentkezett az atlaszkötés is, itt szatinosnak nevezve. A két szélből összevarrt derékaljhuzatok csak sávozottak voltak A derékaljakon a fekete vagy sötétkék csak elvétve, rendszerint csak a vörös sávokat szegve, vagy azokat hangsúlyozva jelent meg. Ritkaságszámba megy, hogy a sáv mellett a szedettes mustra peremdísze megjelenik. A szintén két szélből összeállított párnahuzatokat, szinte érintkező sávokban, széles szedettes mustrákkal díszítették. Ezek motívumai vagy az egész felületen azonosak voltak, vagy hangsúlyos és kevésbé hangsúlyos sávokban, ritmikusan váltakoztak. Az egyszeles vánkosciha díszítményét, a vetett ágyon történő elhelyezése szerint tervezték meg: a néző felé helyezett vánkosvég széles mustrájáról a hátul lévő hasítékos vég felé, a másik vánkos által amúgy is takart felületrészeken, a széles végdíszítménytől szimmetrikusan a mustrasávok egyre szegényedtek és ritkultak. A ravatalra készített, így mindkét végén látható vánkoshuzat felületét, értelemszemen, mindkét végén hangsúlyosan díszítették, a mustrák a vánkoslap közepe felé szegényedtek. Az ilyen vánkosok hasítéka, a huzat alulra eső lapjának közepén van. A kétszeles abroszok csupán két végükön, vetülékirányban szőtt egysornyi mustrával készültek. A takácsszőtteseken alkalmazott szedett mustrák felépítése hozzávetőlegesen egységes. A mustra rendszerint egy középen futó, témát hordozó hímből, motívumból áll, amelyet kétoldalt peremdíszítmény szeg. A takácsok mintái közül a sárköziek a különféle rozettákat: a hegyes csillagrózsákat és a kerekrózsát, a párosgalambokkal vagy két-, négy oszloplábbal, kőlábbal kombinált rózsákat kedvelték leginkább. Ritkábban jelent meg a szegfűs, makkos vagy tulipános csillagrózsa, vagy a kockarózsa. Ezeket a mintákat a takácsok széles szegősorok, erőteljes ripszsorok közé komponálták, amelyek merevségét szegőhímek, a kölyökhímek lazították fel: a tölgyfalevél és az ebből darabolt, szerkesztett vízfolyásos és babafejes hímek. A mustra mindig vetülékirányú volt. A vetülék leggyakrabban vörös, többszálasán alkalmazott sodratlan pamutfonál. Ritkábban fekete vagy sötétkék fonallal hangsúlyozottak egyes mintaelemek, a gyászra készített szőttesek színe pedig fekete vagy mélykék. A vörös és kék mintázóvetüléket a takácsoknak, a környéken nagy számban működő kékfestők festették meg. Sióagárdon a „forgatásos rakott műhöz", azaz szedett mintákhoz, több színt is használtak, és a „nyers színű alapba fehérrel beszőtt minták" ismertek voltak. Ez a színösszeállítás és a fehér házivászon-ünneplő az öregek és a gyászolók színe volt a Sárközben is, még a 18. században. A múlt század fordulójáról azonban, ilyen színösszeállítású takácsszőttes innen már nem ismert. A sárközi parasztszőttesek hírneve már a századfordulótól jelentős volt. A 19. század végén is, a sárköziek által a ház körüli használatra, gazdasági munkákhoz készített vászon még láncában és vetülékében kender volt. A lepedők, finomabb zsákok lánca, vetüléke a csepű javából került ki, míg a durvább zsákok anyaga az aljacsepűből. Ebből készültek az erős bornyomó, bortaposó zsákok is. Készítettek viszont „félpamut-vásznakat", aminek szálakenderből vagy lágyabb szöszből font láncába vetették a pamutot. A századfordulón szőttek már csak tisztán pamutláncba pamutvetülékkel is, előbb a testiruhákat, majd abroszokat is. A sárközi asszonyok egyik legnevezetesebb szőttese, aszáda, amit helyben bíborvászonnak, bodorvászonnak emlegetnek. Ez az erősen sodrott, de finom fonalból szőtt vászonféle-