Balázs Kovács Sándor - Deli Erzsébet: Kézművesek, népi iparművészek Tolna megyében. (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1999)

„…a szépség kertjében…” (D. E. ) - Összegzés

hogy ezt talán ő is tudná. Mást az motivál, hogy hagyjon valamit maga után, valami kézzel foghatót, emlékezeteset, olyan esztétikai értéket, amely üzenet lehet a következő nemzedéknek, vagy pedig úgy gondolja, hogy olyan örökséget kapott, amit feltétlenül folytatnia kell. S végül vannak kényszerítő körülmények is (lásd: egzisztenciális változások). A személyiségjegyek közül jellemző a nyitottság, érdeklődés, alkotásvágy, fizikai és szellemi aktivitás, akaraterő, türelem és nem utolsósorban egy szilárd értékrend mindazoknál, akik kiemelkednek a többiek közül. A szilárd értékrend és ennek vállalása egyúttal valamiféle közösséghez tartozást is jelent: a helyi hagyományokat, a felhalmozott tudást és tapasztalatot értéknek tekintők közösségéhez, a lakóhelyhez, a közvetlen környezethez való ragaszkodást is jelenti. Hallatlanul fontosak azok is, akik tevékenységüket saját kedvtelésükre, szabadidő eltöltéseként végzik: nem közülük kerülnek ki a szenvedélybetegek, a helyüket nem találók, az unatkozó, dezintegrált személyiségek. Aki képes arra, hogy örömét, bánatát, feszültségeit egy szőttesbe, faragásba, csipkébe beleadja, egyúttal fel is dolgozta azt. 85 fő közvetlenül értékesíti, vagy értékesítené - ha tudná - a termékeit. Mindössze 10 fő jelezte, hogy kereskedelmi hálózattal is kapcsolatban van. Mások alkalmanként eladnak egy-egy darabot, elajándékozzák, elcserélik. Van, aki az „asztalfiának" sző, vagy gyapjúszőtteseivel „kitapétázhatná" a szobája falát, s vannak, akik eredeti mintákkal elkészített (hímzett, szőtt stb.) munkáiktól nem is akarnak megválni. Öröklődik családon belül, gyűjteményként tartják számon (39 főnek van kisebb-nagyobb, saját vagy örökségből származó gyűjteménye). Nincs a megyében csak a helyi kézművesek termékeit árusító üzlet, vagy bemutatóterem, pedig egyéb - a megyét bemutató - turisztikai termékekkel (képeslap, térkép, kiadványok stb.) együtt hiánypótló és közvetítő szerepet tölthetne be alkotó és megrendelő között. Kevesen rendelkeznek olyan ismeretekkel, kapcsolatokkal, amelyek révén külföldön értékesíthetnék munkáikat. Egyéni exportjoggal 2 fő rendelkezik. Elsősorban a testvérvárosi, kamarai, ritkán az Országos Kézműves Tanács, valamint néhány esetben személyesen kialakított (pl. rokonsági) kapcsolatok útján jutnak külföldi bemutatkozáshoz, egyéni megrendeléshez (pl. tojás, szövés, faragás, cserépkályha, fegyver). Itt a megyében nincs ennek bejáratott formája, rendszere, intézménye - vagy ha van, kevesen tudnak róla. A piaci igényekhez való alkalmazkodás kényszere legszembetűnőbb a keramikusoknál és a fával dolgozóknál (anyagigényes, egyre dráguló alapanyagok). Mindennel foglalkoznak, a „míves" munkák leginkább kiállításokra, a mesterségek ünnepére, zsűriztetésre készülnek. A közvetlen árusítás egyetlen előnye a vevővel, megrendelővel kialakítható szorosabb kapcsolat, az igényekre való gyorsabb reagálás képessége. Ugyanakkor számtalan hátránya van. Az alkotónak kell betöltenie az anyagbeszerző, a termelő, az értékesítő, a piackutató és könyvelőszerepét is. Ismét útra keltek a kézművesek piacokra, vásárokra. A többféle szerep betöltése, az utazás, a ki- és becsomagolás rengeteg időt és energiát emészt fel, a többnyire egy, maximum kétszemélyes (családi besegítő személyzet) kis vállalkozásoktól. Sokakban nincs is meg a képesség arra, hogy önmagát menedzselje. 74-en nyilatkoztak úgy, hogyha biztos értékesítési csatornáik lennének, tudnák tevékenységüket bővíteni. Kevesen jeleztek alapanyag vagy beszerzési problémát. A keramikusok a környéken nem jutnak megfelelő minőségű agyaghoz, nehéz eligazodni a sokféle, több helyről származó mázak között. Szövők, hímzők számára a természetes alapanyagok (lenvászon, pamut, gyapjú) a faragóknak a száraz faanyag beszerzése jelent gondot. A gyöngyfűzők többnyire külföldről vásárolnak, a csuhéval, vesszővel dolgozók maguk szedik, gyűjtik, szárítják az