Balázs Kovács Sándor - Deli Erzsébet: Kézművesek, népi iparművészek Tolna megyében. (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1999)

„…a szépség kertjében…” (D. E. ) - 55. Tusa János

Tusa János fafaragó 1930-ban a bukovinai Istensegítsen született. A család az áttelepülés után Kismányokon talált otthonra 1945-ben. Előbb gazdálkodott, majd 1955-ben aNagymányoki Brikettgyárban vállalt munkát, végül Komlóra került bányásznak. 25 év földalatti munka után Béta-aknáról ment nyugdíjba, 1988-ban. 1954-ben nősült, 1958-ban házat vásároltak Majoson, azóta itt élnek. Két lányuk Zombán alapított családot. „Ami az én tevékenységemet elindította, az az építkezés volt. Ott állt a szép új házunk és nem volt elég pénzünk az ízléses berendezésre, díszítésre. Keresztapám - Lőrincz Imre - elismert fafaragó volt, tőle próbáltam meg ellesni néhány dolgot. O vitt el Szekszárdra is 1974-ben a fafaragó körbe. A bányában végzett nehéz munka mellett is szívesen tanultam, jártam az előadásokra, ahol sok biztatást és jó szót kaptam. Elvégeztem a szakkörvezetői tanfolyamot is. Emlékezetesek és tanulságosak voltak a nyári alkotótáborok, ahol közösen dolgoztunk gyermekjátékokon Dombóváron, Gyönkön, Tamásiban, Iregszemcsén, Gemeneben a '70-es években. Közben igyekeztem egy-egy saját darabbal megjelenni pályázatokon, kiállításokon. A munkáimat egy vándorkiállítás keretében Tevéitől Érdig megismerték az emberek. Az elismerések további munkára ösztönöztek. Érdekes, hogy először nem az erdélyit, hanem a somogyi pásztor- meg a nógrádi áttört faragást próbálgattam. Sok könyvet áttanulmányoztam, hogy minden motívumot meg tudjak faragni. Én nem eladásra vagy a vitrinbe faragtam, hanem három lakás használati eszközeit és dísztárgyait. Egy-egy motívum, téma néha hónapokig is motoszkál bennem, míg kezembe kerül egy olyan fa, melyre már az én virágomat rajzolom. A díszítő domború faragást szeretem a legjobban, de készítettem sok vésettet is." Figurális munkái között megemlítjük a képsort, amelyben életének jelentős állomásait rögzítette. A „Sír az út előttem" címüképen a menekülő mádéfalvi ősök szomorúságát éljük át, és egy örömteli esemény, az 199l-es erdélyi székelyek találkozója is megörökítésre kívánkozott, Tamási Áron sokat idézett mondatával „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne." A csontfaragást is magas szinten műveli. Foglalkozott gyerekekkel pl. nyári táborokban, a nagymányoki iskolában. „Már csak a A kakasdi templom szószéke (fotó: Gere)