Vadas Ferenc szerk.: Ozorai Pipo emlékezete (Múzeumi füzetek Szekszárd, 1987)

Filippo Scolarinak, ismertebb nevén Pipo Spanonak élete (Domenico Mellini)

ben elmondja, hogy Spano megkapta és kéréssel elnyerte a kalocsai érsekséget. Van egy levél Simone Buondelmontitól, amelyet Bányáról (Bania), 1425. november 2án írt Lorenzónak, Rossónak és Michelének, Andrea úr fiának, amelyben elmeséli, hogy Spano akkor Rácországban járt, a törökök ellen, akik megtámadták a despotát, és nagy kárt tettek abban az országban. Egy másikból, amelyet ugyancsak Simone írt Pozsonyból 1425. február 23-án a mondottaknak, kitetszik, hogy Spano életben volt, mivel Lippán volt a kalocsai érsekkel az előző karácsonyon, a fent említett Simonéval együtt, akit azon az ünnepen nagy sebesen Váradra küldött, mert megtudta, hogy testvérének, Matteo lovag úrnak rosszabbodott az állapota. Ugyancsak Simone mondja el, hogy ott volt január 5-től egész 28-ig, és hogy a váradi püspök és Matteo úr 3 nap alatt meghalt, vagyis az egyik január 17-én, a másik pedig 19-én, de nem mondja meg, melyik halt meg közülük előbb, és melyik később. Van a fent mondott Simonénak még egy levele, amit Firenzéből írt ugyanazoknak, akik a villában voltak 1426. augusztus 3. napján, amelyben elmeséli nekik a magyarországi híreket, hogy Spano 15 ezer lovassal és 10 ezer gyalogossal a török ellen vonult, akik a Havasalföldre betörvén, mindent földúltak, és nagy vereséget mértek fejedelmére, és hogy őt (Spanot) a király nagy sereggel követi. Végül Niccolónak, Andrea Buondelmonti úr fiának az egyik leveléből, amit Braciából (Brassó?) testvéreinek írt 1427. május 6. napján, megtudjuk, hogy nem sokkal korábban meghalt Spano. És az is kitűnik belőle, hogyan mentek az ügyeik Magyarországon Filippo halála után, és hogyan szándékoztak elküldeni oda a holmijukat a császári kamarával, és másokkal amiben a császár támogatja őket és igen kedves hozzájuk Spano emléke miatt, aki 1426 november utolsó napján hunyt el. Ezen a napon ő elfogadta, ahogy ez az okiratból és az ünnepélyes szerződésből látható, testvérének, Matteo úrnak és a váradi püspöknek az örökségét, olyan vagyont és javakat, amelyek Firenzében és környékén vannak az általa még ugyanazon a napon Filippo, Giovanni és Lorenzo, Lippo Scolari fia, Rinieri fiának javára tett adományozása folytán 1427. május 6. napján. Mit mondjak még? Haláláról külön megemlékezést hagyott Lorenzo, Gherardo Buondelmonti úr fia, aki Spanónál tartózkodott, akihez fontos ügyben mentei. Megemlíti, hogy Spano 1426. december 27-én halt meg. Végül ott vannak a kiváltságlevelek, amelyekről korábban tettem említést, és amelyekkel együtt ott van az a szerződés, amelyet az imént megneveztem és az adományozási irat Az egyik kiváltságlevél Matteo úr és a püspök végrendeletét hitelesíti és erősíti meg, a másik az adományozási iratot, amelyet Filippo Spano a három fentebb mondott testvér, Rinieri Scolari fiai számára állított ki. Mind a kettőt Brassóban adták ki, az 1427. esztendő decemberének utolsó napján, Zsigmond magyarországi uralkodásának negyvenedik, a rómainak 17., és a csehországinak 7. esztendej ében. Ezzel a két írással a császár igen nagy és kétségbevonhatatlan bizonyságot tesz Filippo Spano az ő személye, családja és a római birodalom irányában tanúsított kiválóságáról, bátorságáról, továbbá hűségéről, becsületességéről és érdemeiről, akkor, amikor már halott volt, a következő szavakkal: Attendentes nihilominus caelebrem et insignem memóriám ac immensa laudum praeconia, quae praefatus Pipo apud nos reliquisse dignoscitur, pewsantes praeterea fidelia et multum accepta seruitia, quibus nobis et sacro Imperio, ac Cooronae nostrae Ungariae cum omni constantia et strenuitate, tanquam uerus Athleta et Tetragonus piacere studuit incessanter. Propterque et multa alia caritatis