Vadas Ferenc szerk.: Ozorai Pipo emlékezete (Múzeumi füzetek Szekszárd, 1987)

Filippo Scolarinak, ismertebb nevén Pipo Spanonak élete (Domenico Mellini)

visszatérjek oda, ahonnan a fejtegetésemmel elindultam, hogy a puszta, színtiszta és dicső igazságot feltárjam és bebizonyítsam, elmondom, hogy Filippo Scolari az 1415. esztendő májusának 13. napján, amikor kilencedszer ült össze a konstanzi zsinat, élt és jelen volt, sok fejedelem és nagyúr társaságában tanulja volt ama perbehívás felolvasásának és végrehajtásának János pápa ellen, akit nem sokkal azután a zsinat letett, amint annak jegyzőkönyveiből világosan kiderül. Ezeknek biztos és kétségtelen tanúságtétele, valamint hatalmas hitele nem tűr semmiféle ellentmondást. Ezen kívül, II. Pius pápa az általa írt Csehország történetében, és az ő nyomán Buonfinio, elmondják, hogy mikor Zsigmond császár menekült Zsiska Jánosnak, a huszita eretnekek vezetőjének és hadvezérének borzalmas támadása és üldözése elől, V. Márton pápa idején, akit az 1418. esztendőben az említett zsinat választott meg, továbbá Vencelnek, Csehország királyának halála, és testvérének, Zsigmondnak a mondott ország királyává való koronázása után, az 1420. esztendőben a firenzei Pippo, 15 ezer lovas parancsnoka, a befagyott Iglavia (?) folyón kelt át, miután Zsigmond átment a hídon; beszakadt aj ég, mert nem tudta a lovasok súlyát m egtartani, sokan elmerültek és megfulladtak. Ily módon megállapítható, hogy Filippo életben és Zsigmond előtt nagy becsben volt, az elmondottak alapján nemcsak az 1420. esztendőben, hanem még két évvel később is. Ugyanis Piccolominiből, Buonfinióból, Platinából és Pietro Messiából és másokból annak alapján, amit Vencel haláláról, az eretnekek, Zsiska és Márton pápa dolgairól írnak: - aki amint az 1421. esztendőben Rómába ment, nem sok idő múlva az eretnekek ellen keresztes háborút hirdetett meg - az derül ki, hogy Zsigmond és Pippo menekülése Zsiska elől legalább 1422. körül kellett, hogy legyen. És ez idáig, ha más bizonyság nem volna, több mint elegendő ahhoz, hogy mivel bebizonyítsa, ha nem tévedek, nem csupán valószínű, hanem szükséges érvekkel azt a szándékomat, hogy az igazat kutassam fel. Mindazonáltal miután az, aki maga az igazság és nem engedi, hogy ez az éveknek a sokasága, vagy a gonosz emberek ravaszsága miatt örökre eltemetődjék és elfelejtődjék, abban a kivételes kegyben részesített bennünket, hogy feltárta nekünk az igazságot Filippo Scolari ártatlanságáról és életének dicső befejezéséről, hogy a régi írókkal ez a vita egyszer s mindenkorra befejeződjék, és elcsituljon azzal, hogy én nevezetes és biztos győzelmet szerezzek Spano és az ő és az én szeretett hazám dicsőségére. És hogy hálásnak mutatkozva a fenséges Istennek ajándékaiért illesse őt, mindennek a kezdetét és végét tisztelet és dicséret. Elmondom, hogy ma, 1569-ben megtalálhatók a nemes, eszes és előzékeny Lorenzónál, Benedetto Buondelmonti fiánál bizonyos írások, amelyek nem annyira régiségük miatt érdemlik meg, hogy becsesnek tekintsék őket, hanem inkább szavahihetőségük, írójuk emlékezete és a bennük foglalt igazság miatt érdemelnek tiszteletet ami ugyanaz, amit mostanáig levezettem, vagyis hogy Filippo életben, Zsigmond előtt a legnagyobb tisztességben és kegyben volt, amit csak fejedelemnél el lehet érni, az 1426. esztendőben, életének utolsó évében. Ezek között sok levél van, amelyeket Spano több rokona írt Firenzéből és Magyarország több helyéről az övéinek, amelyek megvilágítják a dolgot Elsőnek Filippo del Bene egyik levele olvasható, kelt Firenzéb en, 1414. május 12. napján, amely Andrea Buondelmonti úrnak, a vejének szól, és amelyben arra kéri, hogy a saját és az ő nevében mondjon köszönetet Spanónak, akinek kérésére feleségül adta hozzá lányát Frencescát És van közöttük egy latin nyelvű, amit Borbála, Spano felesége írt Pécsváradról az 1415. esztendő augusztusának 5. nap-