Vadas Ferenc szerk.: Ozorai Pipo emlékezete (Múzeumi füzetek Szekszárd, 1987)

Filippo Scolarinak, ismertebb nevén Pipo Spanonak élete (Domenico Mellini)

Filippo Scolarinak, ismertebb nevén Pippo Spanonak élete ÍRTA DOMENICO MELLINI Ahogy az összes teremtmény közül, melyek szemünkbe tűnnek, a nap a legszebb, a leghasznosabb és a legcsodálatosabb s nemcsak a mennynek, hanem az egész világmindenségnek a legfőbb éke, ugyanúgy a sok-sok család közül, amelyek városunkat alkotják és annak részei, az az egy, amely valamely jeles és tiszteletre méltó kiválósága folytán fölébe emelkedik és a fejedelemséget bírja, nem kevésbé öregbíti és ékesíti ragyogásával a várost, mint emez őt És egyetlen család tagjai közül néha egyvalaki nemcsak nemzetségének és hazájának, bár ez is meg amaz is neves és híres, és alkalmas nemessé tenni egy birodalmat, hanem az egész világnak nagyobb dicsőséget jelent, mint származása és hazája őneki. Ami nem fakad másból, mint onnan, hogy megszerezte a dicsőség halhatatlan koszorúját nagy és megírásra méltó tettekkel, hogy bátorsága emlékezete fennmaradjon, például és okulásul szolgáljon azok számára, akik később fognak élni, azért, hogy e tetteknek szavakkal való dicséretéből és magasztalásából, mozdulatokkal kísért csodálatból s tettekkel való utánzásából az fakadjon, hogy az emberek szokjanak hozzá a tétlenséget elkerülni, ami minden vélekedést felülmúlóan káros, és vele együtt a rossz hajlamot, amely belőle mint patak a forrásból ered, valamint az erényt követni és e szerint élni. Ennek a jósága és szépsége oly nagy és olyan, hogyha látható lenne földi szemmel, mint ahogy azok meglátják és gyönyörűséggel szemlélik lelki szemeikkel, akiknek egy kis értelem van a fejükben, az emberek keblében hihetetlen szeretetet keltene maga iránt. Nem a saját dicsőségére, nem is a többiek buzdítására, hogy hasonlóképpen tegyenek, tevékenykedik csak a jó és erényes ember, hanem mert a tisztesség és az értelem megköveteli mindenkitől, de tőle mindenkinél inkább, hogy elsősorban így cselekedjék, aztán meg, hogy ha teheti, javára tegyen az egész emberi nemnek, lévén, hogy az emberiség erre törekszik, és valami jó annál nagyobb, minél inkább közös és minél többen részesülnek belőle, és mivel mi nem önmagunkért, hanem hazánkért, szüleinkért, gyermekeinkért, barátainkért és az összes többi emberért születtünk. Ezért mondották, hogy az ember a másik ember számára szinte másik isten, akinek az a sajátja, mivel ő maga a jóság, és nem tud, nem akar, s nem képes mást tenni, csakjót; segíti a halandókat valamint mindent maga körül, ésjóságában részesülnek ama természetük szerint, amit nekik teremtésükkor adományozott Ezek közül az emberek közül, akik kétfélék, vagyis vagy szemlélődök, vagy cselekvők, és kétféle módon vannak mások hasznára, vagy úgy, hogy tanítanak, vagy úgy, hogy tevékenykednek, a társas élet és az államok kormányzása számára azok nem kevésbé hasznosak mint szükségesek, akik lelkük és testük erejével környezetük erényes cselekedeteire figyelve a legbecsületesebb és dicséretre méltóbb mesterségekben gyakorolják magukat, hogy a dicsérettel együtt az erényes magatartást is elsajátítsák, amely az embernek mint élőlénynek sajátja és hozzá illő, aki gondolkodással és beszéddel rendelkezik, valamint az értelem isteni részével gazdagított, és mint civilizált lény, az ugyanahhoz a fajhoz tartozóknak társa és barátja. És mások kényelmes szolgálatán s hasznán szívesen és készséggel fáradoznak. Ezt teszik kiváltképpen a bátrak és erősek, akik a veszélyt és a halált megvetve nem véletlenül,