Vadas Ferenc szerk.: Ozorai Pipo emlékezete (Múzeumi füzetek Szekszárd, 1987)

Filippo Scolari úr élete (15. századi névtelen firenzei szerző)

ütött rajtuk titokban, egyszer kétszáz, másszor háromszáz foglyot véve közülük? Végül is, ily módon huszonnégy éven át támadta és győzte le őket, úgyhogy ma is nagy félelmet kelt a törökökben nevének az emléke. így azután az első és második vereségük után a törökök Minione nevű akkori vezérük életében nem merték meg­támadni a keresztények határait, úgy vélve, hogy épp elegendő nekik, sőt több mint elegendő saját városaik megvédése. Ezek a törökök, mielőtt Filippo vezér vagy kapi­tány lett volna, nem féltek a Dunán átkelve, egész Albániát és Magyarországot sem dúlni. Mesélik, hogy Filippo szokása ez volt: a tél közeledtével, vagy szinte már ak­kor, mintha csak a szükség vezetné, vagy a kényelem parancsolná, a trójaiak határ­menti helyeit prédálta, miután Magyarország határától három vagy négy csapattal indult el. Amikor pedig elérkezett a tavasz, az ellenség kifosztásától és kincseitől megerősödött seregét a törökök beljebb fekvő vidékeire küldte gazdagodni: a törö­kök igen sokszor hatalmas óhajtással kérték Filippotól, hogy menjen el, és meg­számlálhatatlanul sok pénzből álló ajándékot kínáltak neki, és jobbját kérték. De miért is időzöm tovább emellett? Biztos vélekedés szerint ő új Belizár volt, harci eré­nyei és állhatatossága következtében. Bármilyen is volt Filippo, Zsigmond krónikái nem tudatják velünk, jóllehet Belizárról sok mindent találunk és tudunk meg Justi­nianusnál, és különösen Lionardo Aretino könyveiben, amelyeket ő a gótok elleni itáliai hadjáratról írt Idáig tartanak a diadalok és győzelmek, amelyek segítségével Filippo híressé vált; de hogy milyen magatartást tanúsított hazájával és övéivel szemben, az alant leírtakból azt hiszem, meg fogod érteni. Az idő tájt városunkat(5) háború és hozzá illő gyalázat szorongatta, amikor is a szabad köztársaság épp hogy csak megmene­kült. Mindez akkor volt, amikor Giovanni Galeazzo Visconti Pisát, Sienát és Peru­giát megszerezte(ó), mivel ezek önként adták kezére magukat, ezen kívül övé volt és uraként birtokolta Lombardia és Romagna falvait valamint városait. Miután a firen­zei nép újabb várait foglalta el, az említett Filippo ezt látva magától fölajánlkozott a haza megvédésére és a köztársaság ellenségének megsemmisítésére. De miután a fi­renzeiek megfelelőbb segítséget kaptak, köszönetet mondtak a városatyák követei útján, és azt válaszolták neki, hogy ne induljon és fölöslegesen ne váljon el övéitől az út és hágók nehézségei miatt. Ezen kívül, mint mondják, kiváló képességekkel rendelkezett: ékesszavú, szép és termetes küllemű, nagy erejű, gyors észjárású, csatákban győztes, ítéleteiben igazságos, és hogy Boethius szavaival éljek, az igazságtól az igazságtalanságért soha el nem pártolt és el nem tért volna. Ezen kívül nagylelkű és szívesen adakozó ember volt, alamizsnát készséggel és könnyen adott a szegény templomoknak, az árvák­nak, a menhelyeknek és kórházaknak. És azt is biztosan állítják, hogy mintegy száz­nyolcvan kápolnát építtetett, némelyiket lakatlan helyeken, mezőkön és erdőkben, amely vidékekre akkor jutott el, amikor rövidebb utakon vonult a törökök ellen; másokat városokban, megint másokat falvakban, vagyis, hogy lakott helyeken. Mindezeket teljesen és tökéletesre felépíttette, mégpedig nem közadókból, hanem saját pénzéből: a kápolnák mindegyikének pedig legalább misehelyet kehely­tányérral, misekönyvet és selyemruhát adományozott. És a legjobb és legszebb he­lyeken emelt kápolnák némelyikét ingó és ingatlan javakkal bőségesen ellátta. Ami­re is a mai napig bizonyság van, hiszen folyton láthatók. Filippo Magyarországon, az Exodának nevezett várban halt meg, és királyi pompával, méltón temették el

Next

/
Thumbnails
Contents