Vadas Ferenc szerk.: Ozorai Pipo emlékezete (Múzeumi füzetek Szekszárd, 1987)

Filippo Scolari úr élete (15. századi névtelen firenzei szerző)

Ezután az érsek odalépve hozzá, megkérdezte, el tudja-e végezni a számadást, mire ő megvallotta, igen, és jól is. Az érsek azt mondta: Csináld hát gyorsan, hadd lássam! Mire Filippo, ahogyan nálunk szokás, igen gyors számolással elvégezte és lezárta a számadást úgy, hogy az érsek igen elcsodálkozott. A számadásnak eme elvégzése lett oka és alapja annak a tisztnek és kitüntetésnek, amiket később elért, mivelhogy eme korábbi dolog miatt az érsek mmdinkább kezdte házanépe és barátai elé helyezni és náluk jobban magasztalni. Ezután, amikor a mondott kereskedők visszatértek, az érsek arra kérte őket, méltóztassanak Filippót nála hagyni, akit ők, anyjának adott esküjük és méginkább a róla alkotott jó véleményük miatt igen nehezen és vonakodva akartak otthagyni. Mégis, kérésének nem tudva ellenállni, elmondták az érseknek, hogy beletörődnek ebbe, ha Filippo is beleegyezik és úgy akarja. Miután Filippo ebbe beleegyezett, hagyták, hogy ottmaradjon. Az érsek eme megbecsülése azonban inkább az erény elérésére és utánzására, mintsem bármiféle önteltségre és dölyfre sarkallta és ösztönözte; minekutána napról napra gyarapodva, erényekben és tudásban gazdagodott, annyira, hogy napról-napra kedvesebbé vált mind az érsek, mind udvarnépének sokasága előtt Az idő tájt esett meg, hogy a már említett Zsigmond király követei az érsekhez gyakran jártak; ők, mialatt az érsek házában időztek, meglátták, hogy mennyi elegancia és egyenesség volt Filippoban. Miután nagyon megtetszett nekik, tárgyalni kezdtek, hogy magukkal vigyék Csehországba. És az érseket sürgető kérésekkel arra kérlelték, hogy ezt tőlük meg ne tagadja, és örüljön annak, hogy elviszik magukkal a fiatalembert Zsigmond elé. Az érsek úgy vélte, hogy e kéréseket nem vehetik semmibe, mert nagyon szeretett volna az említett király kegyébe kerülni, amit Filippo átengedésével könnyen elérhetőnek tartott Eme elgondolásában nem is csalódott. Átadta tehát ezeknek a követeknek a már majdnem felnőtt korban lévő Filippot, de nem az ő tudta és akarata ellenére. Filippo tehát Trierből Magyarországra ment, és miután Budára vitték, Zsigmond király szolgálatába állították. Neki oly kiválóan és gondosan szolgált, hogy a király minden magyarországi és csehországi bárónál magához közelebb állóként szerette, és egy várat, amely természettől fogva igen erős, és nehezen megközelíthető volt, adományozott neki, amit Exodának hívtak.(3) Itt azután sok kincséből Filippo királyi módra palotát építtetett. Időközben a többi báró és tisztségviselő, látván a király és Filippo között született nagy barátságot, tüstént (nem újdonság ez korunkban) irigység kezdte őket fűteni Filippo ellen, és folytonosan kishitűséggel és gyávasággal vádolták őt a királynál. Pusmogásukat a király soha nem hallgatta meg, hanem napról napra hívebbnek látván, magasra emelte. Eközben történt, hogy a bárók és néhány lovag a király ellen összeesküvést szőtt, és szerződést kötött Az összeesküvés olyan hirtelen és készületlen érte a királyt, hogy ha Filippo nem fogadta volna be a királyt a már mondott várba, Zsigmond királyt minden bizonnyal ama napon megölték volna. Hűségének és szolgálatának eme bizonysága mindig a király emlékezetében maradt, és, jóllehet ekkor Csehország és Magyarország királya, majd a rómaiak császára volt, magát Filippoval éppen csak egyenrangúnak és hozzá illőnek tartotta. Hogy ezért Zsigmond Filippo iránt mi módon mutatta ki háláját, majd még lesz szó.