Vadas Ferenc szerk.: In memoriam Illyés Gyula (Múzeumi füzetek Szekszárd, 1985.)

Pozsgay Imre: Emléktáblát avatunk; emlékkiállítást nyitunk

harcolt azért, hogy a magyarság igazi európai nemzetté váljon anélkül, hogy ki kellene fordulnia önmagából, levetkőzni karakterét és hagyományait. Milyen szépen beszél erről, amikor minden előítélet és felsőbbrendűségi téveszme nélkül jellemzi a magyar paraszt méltóságát: „Ez azért tetszik nekem, ez a szemérmesség, mert minden fajtában tetszene, mert fajtáktól függetlenül emberi értéknek tartom." Aki semmi mást, csak a Puszták népét olvasta vagy a Petőfit, már megértheti, hogy Illyés népisége tudatosan és elszántan vállalt népfelszabadító program. Nem fegyverekkel és politikai jelszavakkal, nem is elsősorban politikai, hanem írói-gondolkodói eszközökkel vívott szellemi népfelszabadítás. Hiszen író volt, költő volt a legnagyobbak közül. Az egész életművön nyomon követhető törekvése, szinte minden sorából kivehető szándéka: történelmi egyenlőségjelet tenni végre nép és nemzet közé, s ezzel egyszerre szolgálni a nemzeti megmaradás ügyét és a nemzeti megújulásét, Kölcseyvel szólva: a megmaradást az egyhelyben maradással szemben, az előrehaladást az életben maradásért. Illyés hitte, hogy ezt a programot a valódi, közösségi szellemű szocialista társadalom teljesítheti. Simontornya nagyon alkalmas hely annak elmondására is, hogy Illyés egyénisége itt e szívünkhöz oly közeli, szép dunántúli tájon, szűkebben a dunántúli puszták világában, majd Párizs és Budapest erőtereiben érlelődött európaivá és a nép iránt elkötelezett progresszív magyarrá. Az így kiérlelt személyiség vált a haladó magyar értelmiség előtt a korszerű és hűséges magyar mintájává. Életútjával, magatartásával és életművével éppen azt mutatta meg elsősorban, hogyan lehet hűséges a szellem egyszerre a magyarsághoz és Európához. Kiváltságos és különösen fontos egyéni adottsága, képessége volt arra, hogy a szétszabdalt, marakodásokkal és ellenségességgel terhelt magyar szellemi életben vállalja a kiegyensúlyozó, a megértő, az értékegyesítő szellemi vezető szerepét. Felbecsülhetetlen érdeme volt abban, hogy a magyar szellemi élet igen nehéz történelmi időkben sem esett szét egészen. Az illyési tehetség és emberi minőség olyan légkört teremtett saját nemzedéke, de a fiatalabbak számára is, melyben lehetséges volt a gondolatok fegyelmezett rendezése és a közös ügyek együttes képviselete. • A nép, a nemzet és a politikai hatalom bonyolult érdekösszefüggéseiben a nép, a nemzet érdekei igazították el. Kész volt békét, vagy éppen szövetséget kötni a politikai hatalommal mindenkor, ha úgy látta, hogy a nép érdeke azt kívánja meg, és ha az együttműködés a humánum jegyében bontakozhat ki. Ars poétikáját erről az Óda a törvényhozóhoz című költeményében fogalmazza meg.