Vadas Ferenc szerk.: In memoriam Illyés Gyula (Múzeumi füzetek Szekszárd, 1985.)
Bevezető: Vincellér Lászlóné köszöntője
Hü nevelőim, dunántúli dombok, ti úgy karoltok, hogy nem korlátoltok, nem fogtok rabul, amikor öleltek, ti úgy öveztek, hogy égig emeltek! Illyés Gyula: Tolna 1984. november 2-án, Simontornyán Illyés Gyula egykori iskolája falára emléktábla került, Borsos Miklós szobrászművész alkotása; a Várban Szülőföldem címmel irodalmi emlékkiállítás nyílt. Az avatóbeszédeket Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára mondta, az ünnepségeken a költő özvegye, Illyés Gyuláné is részt vett. A vendégeket Vinczellér Lászlóné múzeumigazgató köszöntötte: Tisztelettel köszöntöm kedves vendégeinket Illyés Gyula Szülőföldem című kiállításának megnyitásán. Illyés Gyula 1902. november 2-án, halottak napján „kivilágításkor", a koronákként lobogó temetőkfényében született Rácegresen; szülőföldjének vallotta Sárbogárdtól Sárpilisig Fejér és Tolna megyét. Ezen a születési évfordulón, az emlékére és tiszteletére rendezett kiállításon, a múzeumigazgatóság és a jelenlévők nevében külön szeretettel köszöntöm Illyés Gyulánét, Flóra nénit, a költő özvegyét. Köszönöm Flóra néninek, hogy fáradságot nem kímélve kutatta fel és gyűjtötte össze a szülőfölddel kapcsolatos kéziratokat, verseket, s hogy szívügyének tekintette a simontornyai kiállítás létrejöttét. Köszönöm a hagyatékból átadott kéziratokat, könyveket és relikviákat, és mindenekfelett munkáját s azt a szeretetteljes támogatást, ami nélkül ez a kiállítás soha nem valósulhatott volna meg. Kívánom, hogy pótolhatatlan tevékenységét Illyés Gyula szellemi hagyatékának feldolgozásában még sokáig, erőben és egészségben folytathassa. Köszöntöm Pozsgay Imre elvtársat, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárát, aki vállalta kiállításunk megnyitását; a múzeumigazgatóság és a magam nevében is köszönöm Bessenyei Odette szobrászművésznek a vármúzeumnak ajándékozott Illyés Gyula szoborportrét. Ezzel a kiállítással a szülőföld méltó emléket szeretne állítani Illyés Gyulának, Tolna megye szülöttének, a költő szelleméhez hűen, ahogy öfogalmazott: „A hazám házam tája, amely pillantásommal, ahogy növekszem, egyre bővül, széles gyűrűbe egyre távolabbi területre terjed, mint a hullám a vízbe dobott kavics körül, világokat hódíthat, elérheti a csillagokat, - amikor a régi ház már örökre elmerült". A múzeumavatást irodalmi est követte; pályatársak tisztelegtek Illyés Gyula szellemi, költői és emberi nagysága előtt. (A műsort Fodor András szerkesztette.) A ünnepség végén Császár József, a megyei tanács elnöke Farkas Pál erre az alkalomra készített bronz érmét elsőként Illyés Gyulánénak, majd Pozsgay Imrének nyújtotta át, aztán a műveikkel tisztelgő íróknak, a közreműködő Sin-